Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 2. szám - Medvigy Endre: „Tenger, miből annyi csillagok ittak” (Sinka István ismeretlen verseihez)
Sinka István tehetségmentő terveiből valószínűleg a népfőiskolái mozgalom is merített. 1942. január 4-én alakult meg a kecskeméti népfőiskola. A helyi Mezőgazdasági Középiskola tanulói 1942. január 18-án irodalmi délutánt szerveztek a népfőiskola indulása alkalmából. Meghívták Sinka Istvánt, Nagy Istvánt és Veres Pétert. Az irodalmi délutánt nagy érdeklődés mellett tartották meg, bár a város konzervatív úri körei ellenezték a népi írók szerepeltetését. A rendezvény előkészítésében Kovács Barna, a Mezőgazdasági Középiskola tanulója jeleskedett. Ő hívta meg levelével a vendégeket. Később is hű maradt Sinka István költészetéhez és a népi irodalom eszméihez. 1942. augusztus 1-én a Kelet Népé ben Kovács Barna ismertette Sinka önéletírását, a Fekete bojtár vallomásait: „Az olvasó lépésről lépésre közelebb jut azokhoz a mélységekhez, melyek a költő énjét, művészetét már ott, a bihari pusztákon meghatározták. Milyen jólesik a sok-sok „magyar hatodos” tragédia közt örülni egy kicsit az eljegyzett gyermek erős akaratának, tornyokat kergető vágyakozásának. ” A kecskeméti Mezőgazdasági Középiskola tanárai közül az említett rendezvény megtartását és a népi írók ügyét leghatározottabban Pór Mihály pártolta. Pór Mihály 1946-ban olvasókönyvet szerkesztett a gazdaképző és a gazdasszonyképző iskolák számára. Ebben a tankönyvben, amely a koalíciós időkben négy kiadást ért meg, négy igen szép Sinka-vers olvasható. Cím szerint: Nagyanyáim s a szépanyáim, Anyám balladát táncol, Halált küldött az éji rét és a Magyar hatodosok. Az utóbbi, Magyar Királyi Ügyészség tiltotta forradalmi vers a régi rendszerben sem jelenhetett meg, mégis elhangzott az 1943-as szárszói találkozón, a költő előadásában. A másik, hasonló sorsú, egykoron forradalmi tartalma miatt üldözött szárszói Sinka-vers, A pór megszólal a magyar úriszék előtt évtizedekkel később: 1981 januárjában jelent meg, a Forrásban. Az utóbbi vers elszavalásáért 1942-ben, Szabadkán a bácskai főispán (Sinka feljegyzései szerint Dr. Reök Andor) kis híján letartóztatta a rebellis pásztorköltőt, csupán a nagyobb botrány kerülése céljából állt el a rendőri jellegű „irodalomkritikától”. Az 1942-es kecskeméti népi írók délutánjának még egy fontos hozadéka van. Sinka István a Mezőgazdasági Középiskola diákjaival a későbbiekben is kapcsolatban maradt, és verset írt számukra. A vers címe: Ballagó a kecskeméti gazdászoknak. Ez a hosszú, tizenegy versszakra tagolódó alkalmi vers Denke Gergely egykori kecskeméti gazdász-diák szerint az Elindultam szép hazámból kezdősorú ismert népdal dallamára énekelhető. A „ballagó” a Megzendül az erdő című, Vésztőn kiadott terjedelmes Sinka kötetben olvasható. Pontos keletkezési ideje egyelőre tisztázatlan. A negyvenes évek első felében a kecskeméti Hajnalodik című folyóirat, az alföldi fiatal magyarság nemzetpolitikai szemléje két Sinka-kötetről is közöl ismertetést. 1942 novemberében Zempléni Fodor József értékeli a balladás költő önéletírását: „A Fekete Bojtár szava panaszos, síró, vádoló kérdéssel bugyborékol a mélységből. Követelő hangja nincs is mindaddig, amíg a pásztorságot ott nem hagyja. A leszorított emberek sötétben elmorzsolt számadása ez a könyv, azoké, akiknek nemcsak a káromkodást, de még a fogcsikorga- tást is el kell nyomniok.” 1943 októberében a Hajnalodik ban Tóth Endre méltatja a Hontalanok útján című verseskötetet: Sinka „új könyve, a Hontalanok útján szervesen kapcsolódik az előbbi könyvéhez. (M. E.: a Vádhoz.) Hiába hangzott el a vád, az ö népe s maga a költő ma is hontalanak érzi magát a saját országában. (.. .) Sinka István jelentősége ma még alig mérhető fel. A magyar jövendő költője ö, aki akkor foglalja el igazi helyét a magyar irodalomban, amikor népe is felemelkedik a mélységből, s otthon érzi magát országában.” Veres Péternek is hasonló a véleménye. Szerinte Sinka István verseit „1945—46-ban, legalább már akkor, ha előbb nem lehetett is, amikor vége lett az urak és kulcsárok rendjének, az egész ország népének meg kellett volna ismernie. De alig van egynéhány cseléd, aki megismerte.” Veres Péter a lényeget tekintve nem téved, de azért tudnunk kell, hogy a koalíciós idők sajtójában kötetnyi Sinka-vers jelent meg, és a Független Kisgazda- párt, a Parasztszövetség és a Nemzeti Parasztpárt rendezvényein, irodalmi összejövetelein nem ritkán szavalták a költő verseit. 1946. augusztus 17-én, a kecskeméti Katona József 52
