Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Tóth Ágnes - Kőhegyi Mihály: Telepítések Katymár községben 1945-1948
Petró Béla, a község jegyzője, azonnal tárgyalásokat kezdett a Községi Földigénylő Bizottsággal, mert megítélése szerint az újabb elkobzások önkényesek, és személyeskedésen alapulnak. Céljuk pedig a községben maradt sváb lakosság kiszolgáltatottságának bizonyítása volt. A jegyző személyes lépése nem vezetett eredményre, ezért fordult segítségért a főispánhoz s az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz, mert mint írja: „a törvény végrehajtásánál feltétlenül érvényesülnie kell a szigorú igazságosságnak, mert csak így remélhető a béke és nyugalom helyreállítása.”25 1947 tavaszán a magyarországi német nemzetiségű lakosság kitelepítésének újabb szakasza kezdődött el. Az áttelepítési tervbe felvettek minden olyan községet, amelyből a létszám a kitelepítést végrehajthatóvá tette. Megkezdését áprilisra tervezték. Ezzel szemben csak 1947 nyarán került sor a kitelepítések előkészítésének folytatására. A bácsalmási járás községeinek az alábbi időpontokban küldték meg a névjegyzéket a kitelepítő hatósá gok:26 Község Névjegyzék megküldésének időpontja Kitelepítésre kötelezett Fellebbezéssel élt családok családok személyek Bácsalmás 1947. aug. 7. 384 892 52 Csikéria ? 12 — 12 Katymár 1947. aug. 2. 77 178 60 Kunbaja 1947. júl. 29. 73 175 69 Mátételke 1947. júl. 31. 2 3 2 Összesen: 548 1248 195 A bácsalmási járás községeire elkészített kitelepítési tervet nem hajtották végre. Az összeállított jegyzékeket csak 1948 márciusában vették elő újra. Ekkor az érintett falvakba — Bácsalmás, Katymár, Kunbaja — sorra érkeztek a még 1947-ben összeállított, átvizsgált és némiképp módosított névjegyzékek. Ezek a módosítások ellenére sem mutattak egységes eljárást, s éppen ezért a svábság körében márciusban észlelt izgatott hangulat szűnőben volt, hisz az érintettek azt tapasztalták, hogy a névjegyzékek még mindig nem véglegesek, s emiatt újra bizakodtak. Az érkező szlovákiai magyarok érdekében a vármegye területén 1948 októberében megkezdődött ugyan a kitelepítésre ítéltek vagyonának leltározása, majd elkobzása, de a kitelepítések végrehajtására tudomásunk szerint már nem került sor. A német nemzetiségű lakosság mentesített tagjainak jogegyenlőségéről azonban csak a 84/1950. M. T. számú rendelet intézkedett, amely kimondta: „Az áttelepítés hatálya alá eső mindazok a személyek, akik nem telepíttettek át, úgyszintén azok, akiknek áttelepítésére sor került ugyan, de a jelen rendelet hatályba lépésekor Magyarországon tartózkodnak . . ., magyar állampolgárok és a Magyar Népköztársaságnak a többiekkel minden tekintetben egyenlő jogú polgárai.”27 Ma már nem tehetők meg nem történtté azok a hibák, visszaélések, amelyek a magyarországi német nemzetiségű lakosságot a háború után érték. De feladatunk kell legyen a történtek minél teljesebb feltárása, a mindkét oldalon elkövetett hibákkal való szembesülés. Csak ez vezethet el oda, hogy vállalni tudjuk a múltat, együttélésünk közös történelmét. Jegyzetek 1. Az áttekintésben szereplő összesítő számadatok — az 1941. évi népszámlálás adatait alapul véve — saját számításaink eredményei. Csak abban az esetben tüntetjük tehát föl a számadatok forrását, ha azok nem az 1941. évi népszámlálás adatait közzétevő kötetekből származnak. Az 1941. évi nép- számlálás 1947., 1976., Flach Paul, 1979. 2. Az adatok ingadoznak. Egy 1945. június 12-ei főispáni jelentés szerint a hónap folyamán 15 000 embert dobtak át Jugoszláviából. Közülük 90% sváb. BKmL. Bács-Bodrog vm. Főisp. 360/1945. — 1945. július 6-án 14 366 fő kiutasított van a megye területén. BKmL. Bács-Bodrog vm. Főisp. 386/1945. — 1945. szeptember 13-án 2224 kiutasított menekültről és 9161 Jugoszláviába visszatelepülni szándékozó németről szól a jelentés. BKmL. Bács-Bodrog vm. Főisp. 617/1945. 88
