Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Tóth Ágnes - Kőhegyi Mihály: Telepítések Katymár községben 1945-1948

de német nemzetiségű személy került Németországba, illetve a német katonai megszállás alatt álló területekre. Ezeket az embereket 1944 nyarától eredeti illetőségi helyükre irányí­tották vissza. A csoportokban vonuló menekültek, a frontról és fogságból érkező dél-bács­kai német és magyar férfiak ugyancsak Magyarországon keresztül kísérelték meg a vissza­térést eredeti lakóhelyükre. Jelentős a Bánátból és Bácskából elüldözött, vagy a front közeledtére elmenekülő lakosság száma is.2 Különösen nagy terhet rótt mindez a bácsalmási járás községeire, mert egy alispáni utasítás értelmében ezeknek kellett befogadniuk a menekülteket, „amíg a kormány további sorsuk felől nem intézkedik”.3 1945 nyarán Tompán csaknem két és fél ezer, Bácsalmáson másfél ezer, Csikérián és Kelebián megközelítőleg ezer, Kunbaján mintegy félezer menekült tartózkodott, akik jugoszláv állampolgárságú németek (svábok) voltak.4 A megye területére nemcsak érkeztek menekültek, de 1944 őszén innen is, különösen a sváb falvakból, több mint 5000 ember kelt útra.5 A nyugat felé menekülők egy része a Volksbundban betöltött vezető szerepe, vagy a korábbiakban kifejtett egyéb németbarát tevékenysége miatt, félve a felelősségre vonástól és a meghurcolástól, hagyta el faluját. Míg mások csupán a német hírverés fölszólításának engedve — miszerint a Birodalom csak a Birodalomban tudja véreit megvédeni — keltek útra.6 A lakóhelyüket elhagyók számára azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a Birodalom már sehol sem tudja „megvéde­ni” őket, ezért legnagyobb részük 1945 tavaszán visszatért. Elhelyezésük azonban koránt­sem volt egyszerű, hisz elhagyott házaikat már mások foglalták el. „Katymár községből 1944 év őszén mintegy 1800 német személy hagyta el a községet, akik most tömegesen visszatérnek lakóhelyükre. Az elmenekültek házaikat időközben részben a Jugoszláviából kiutasítottak, legnagyobb részben azonban a helybeli lakosság önhatalmúlag foglalta el. Kérünk sürgős intézkedést ebben a kérdésben, hogy visszatérhemek-e házaikba, vagy pedig miként történjen az elhelyezésük. Ugyancsak intézkedést kérünk ezen egyének ellátásáról, illetve kenyerük mikénti bizto­sításáról, mert a házaikban nem maradt semmi, az elhagyott házakat a partizánok és az oroszok teljesen kifosztották s így a kenyérgabonájuk sem maradt meg”7 — jelentette a jegyző. Érintette a községet az az akció is, amellyel szemben nemcsak a falvak lakói, de a vármegye vezetői is tehetetlenül álltak. Az orosz katonai parancsnok 1944. december 28-án szóban kérte Csonka Bács-Bodrog vármegye azon községeinek névsorát, amelyek­nek a lakossága túlnyomó részben német volt. A Madarász főjegyző által készitett jelentés felhasználásával az érintett községekből a svábok tömeges internálása, Ukrajnába szállítása azonnal elkezdődött, amit a lakosság felzúdulása, elégedetlensége nemhogy megakadá­lyozni, de fékezni sem tudott. Bár Baja város tanácsa mindent elkövetett a svábok összesze- dése és elszállítása ellen, valamint a tévedésből internált magyarok és bunyevácok kiszaba­dításáért, sikert nem ért el. Az 1945. január 6-án megtartott városi tanács értekezleten a következő álláspontot alakították ki: „Bár Babies József tanácstag elnöklete alatt az orosz parancsnokság utasítására bizottság alakult annak megállapítására, hogy ki tekinthető németnek, ennek ellenére a bizottság munkáját nem vették figyelembe és színmagyarokat, valamint bunyevácokat is szállítottak el a mai nap reggelén a többszörösen megkísérelt közbenjárás ellenére. A bizottságnak egyébként az volt az álláspontja, hogy aki a magyar néppel végig vállalta a közösséget — az magyar. ... Bár a bizottság igen nagy részben magyarnak minősítette az illetőket, ennek ellenére egyetlen egy beszállított személyt sem engedtek vissza. A bizottság becsületesen dolgozott. Éjjel-nappali munkájának eredménytelenségéért természetesen felelősséget nem vállalhat. ... Babies József kiment az állomásra és a csoportból ki akarta emelni legalább a magyarokat, de elkergették. A bizottság magyar és orosz nyelven kimutatást fektetett fel, tehát nem vállal felelősséget a saját megállapítása ellen történtekért.”8 A Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság március 18-án kelt 26. számú rendeletére tett 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom