Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Borzák Tibor: Egy másik ütközet (Bártfai Szabó László két évtizedes könyvkiadási kálváriája)
azonos körülmények között lezajlott visszavonulás döbbenetes eseményei kapcsán, melyek során mind a magyar, mind az olasz hadsereg csaknem megsemmisült. Bizonyosra vettem, hogy ez nagyon érdekelné a magyar olvasóközönséget is. Az olasz szerző és kiadó előzetes hozzájárulásának birtokában elhatároztam, újra próbálkozom a Zrínyi kiadónál nemcsak az olasz fordításommal, hanem az időközben lényegesen kibővített és átdolgozott saját írásommal is. Tájékoztattam erről dr. Tóth Sándor alezredest, valamint arról is, ha érdekli, szívesen elküldöm neki elolvasásra az olasz könyv magyar fordítását. Ő 1978. április elsejei levelében így fogalmazott: „Nagyra becsülöm vállalkozását az alpini hadtest tragédiáját tartalmazó könyv lefordítására, és csak helyeselni tudom, hogy fel kívánja ajánlani a Zrínyi kiadónak. Az Ön bevezetőjéből nem nehéz következtetni a könyv szemléletére és értékére, ezért feltétlenül hasznos lenne, ha a magyar közönség is megismerné a mondanivalóját. Engem természetesen nagyon érdekel a munka, hiszen alkalmat ad az összehasonlításra. Lekötelez, ha módot nyújt a fordítás megismerésére. Ezt a lehetőséget előre is köszönöm.” — A fordítás egy példányát azonnal elküldtem Tóth alezredesnek a Hadtörténeti Intézetbe. A Zrínyi kiadónál — az 1978. február 20-ai részletes tájékoztató levelem és mellékletei kapcsán — március 28-án, személyesen adtam át mindkét kéziratot. Érdeklődésemre dr. Tóth Sándor alezredes 1978. július 4-ei levelében közölte, hogy a Zrínyi kiadótól mindkét kéziratom vonatkozásában kedvező nyilatkozatot kapott azzal, hogy a végső döntést a kollégiumi ülés fogja kimondani. Bizakodásomat lehűtötte, amikor 1978. szeptember 21-én mindkét kézirat visszaérkezett a Zrínyi kiadótól a következő szövegű levél kíséretében: „A hozzánk eljuttatott Az utolsó emberig kitartani! c. kéziratát és G. Bedeschi Százezer jégcsajka c. könyvének fordítását áttanulmányoztuk, és figyelemre méltónak találtuk. A kézirat, illetve a könyv kiadásával ennek ellenére sem tudtunk foglalkozni, mivel hasonló memoárokat már kiadtunk, és lehetőségeink ilyen jellegű munkák kiadását nem teszik lehetővé. — Bedő László ezredes sk. igazgató” — Az első sikertelen próbálkozásról tájékoztattam levélben az olasz szerzőt, megígérve neki, hogy azért egy másik kiadónál még kísérletet teszek. Nem is késlekedtem sokáig. Több olyan II. világháborús könyvet, emlékiratot olvastam, melyeket a Kossuth Könyvkiadó egyedül, vagy a Zrínyivel közösen adott ki. Ott még nem járt a kéziratom. 1979. február 6-án levelet írtam dr. Rapai Gyulának, a Kossuth Könyvkiadó igazgatójának és ismertetve az előzményeket, felajánlottam mindkét kéziratot kiadásra. Mellékeltem levelemhez dr. Tóth Sándor alezredes szakvéleményét, a Zrínyi kiadó levelét a két kézirattal kapcsolatban, saját munkám tartalomjegyzékét, az olasz könyvhöz írt többoldalas előszómat, az olasz szerző előszavának magyar fordítását és az olasz könyv eredeti címlapjának fényképét. Mindezt azért, hogy a kiadó megismerje a felajánlott munkák jellegét, szemléletét, és hogy ezzel elősegítsem a döntést. Levelemre 1979. április 9-én Bassa Endre, a történelmi és munkásmozgalmi szerkesztőség vezetője válaszolt: „Rapai Gyula igazgató elvtárs megbízásából értesítem, hogy legyen szíves mindkét szóban forgó munkát betekintésre és elbírálására kiadónkhoz benyújtani. Tehát várjuk mind Az utolsó emberig kitartani! címmel megírt emlékezéseit, mind pedig a fordítást, melyet G. Bedeschi Százezer jégcsajka c. könyvéből készített.” —1979. április 24-én mindkét kéziratot postán küldtem el, melyeket a Kossuth Könyvkiadó 1979. augusztus 30-án juttatott vissza Bassa Endre szerkesztőségvezető levelének kíséretében: „Mindenekelőtt elnézést kell kémem a késedelmeskedésért, igen zsúfolt volt az idei tavasz és nyár. Sajnos, a benyújtott fordításra, kéziratra nem tudok pozitív választ adni. Kezdjük a visszaemlékezésekkel. Teljesen egyetértek Tóth Sándor elvtárs terjedelmes szakvéleményével: az emlékezések érdekesek, hitelesek, korhűek. Bizonyára megfigyelte azonban, hogy kiadónk — mint az MSZMP kiadója — ilyen témában is elsősorban munkásmozgalmi vonatkozású emlékezéseket publikál. Ha a Zrínyi kiadó — mint katonai kiadó — nem látott lehetőséget a tervbe illesztésre, akkor — sajnos — nem tudunk tanácsot adni, hacsak nem próbálkozik a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatával. Nagy érdeklődéssel forgattuk 63
