Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium IV. (Fordította: Szenyán Erzsébet)
Itt lehet igazán választ kapni arra, hogy mi készteti az embereket a hatékony munkára, az erőfeszítésre, arra, hogy részt vegyenek a többet, jobban, ügyesebben csinálni versenyében: az áru látványa. Nem az áru ígérete, hanem annak látványa, materiális, kézzelfogható jelenléte, alakja és színe, gazdagsága, erupciója, lavinája; az, hogy kéz közelben van, hogy annyi van belőle, hogy az ember elkábul, aláveti magát ennek a változatlan heti ritmusnak — öt nap kemény, szorgos munka, hogy a hatodik nap reggelén, szombaton részt vehessen a vásárlás misztériumában. A vásárlás mint a társasági élet formája, mint szórakozás és lazítás. Mint játék. Az emberek összebeszélnek: elmegyünk együtt vásárolni — van ebben valami a keleti piac, a perzsa bazár, az arab szuku hangulatából, vagyis olyan helyek hangulatából, melyek egyúttal az áru és a kultúra királyságai is: az áru megszerzése itt nem öncél, és nem a harc, a konfliktus és agresszió atmoszférája lengi körül, ellenkezőleg — a kapcsolatteremtés, a közeledés, a közösség érzése motivál. A szombati bevásárlási ceremónia néhány órán át tart. Délutánra a Hohestrasse kiürül. Eltűnik a körmenet. Az eladók bezárják az áruházakat, a tulajdonosok bezárják boltjaikat. Eltűnnek a kintornások, eltűnnek a grafikusok, akik Krisztus-képeket rajzolnak a járdára némi aprópénzért, eltűnik a hegedűs, aki mindig Mendelssohnt játszik, és eltűnik az üvegdarabokon zenélő rockegyüttes. Nem látni csomagokkal megrakodott embereket, nem látni a gesztenyeárusokat, nem hallani villamosokat. Kölnben megáll az élet. És valójában ekkor, ezen a puszta, halott, unalmas és reménytelen szombat délutánon, amikor mindent lakatra zártak, becsuktak, berigliztek, s ezért nincs egyetlen élő lélek sem az utcákon, tereken, megállókban, ekkor látni igazán, hogy mi élteti ezt a várost: a kereskedelem élteti; az áruval teli üzletek, a kirakattól kirakatig tartó sétálás, a nézgelődés, az áru vizsgálgatása, tapogatása, árának megkérdezése; a bárban, éttermi asztalnál, kávéházi teraszon való ücsörgés; a beszélgetés, eszmecsere, vita, veszekedés, valami újnak, valami fontosnak a keresése; a fény, csillogás, neonvillogás, a színek kavalkádja, a mozgás, a tömeg, rohanás, örvénylés, hangzavar, dübörgés, kábulat; az utcák, melyek csalogatják, hívják, csábítják az embert kirakataikkal, reklámjaikkal, újdonságaikkal, ötleteikkel, csodáikkal, talmi csillogásukkal; melyek fortyognak, szikráznak, illatoznak, zúgnak, trombitálnak, röpködnek, lobognak; a várost a piac élteti. ( Folytatjuk ) Fordította: Szenyán Erzsébet 36
