Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium IV. (Fordította: Szenyán Erzsébet)

eléggé körülírt, nem eléggé befejezett, és én félek ettől. Van benne valamiféle strukturális, belső közömbösség, kívülrekedtség, ellenséges idegenség. Olyan emberek arca ez, akiket nem érintenek meg a fontos, lényeges dolgok.

Egyetlen bugris tönkretehet egy kellemes, kulturált szórakozást, egyetlen jó ember viszont kevés ahhoz, hogy megemelje a bugrisok szórakozásának színvonalát.

Az ellenfél minősége, színvonala az embert fölemelheti, de le is süllyesztheti. Az, hogy kivel hadakozunk, minket is minősít, a mi szül tünket is meghatározza.

A kultúremberek, az alkotók az egész világon szót értenek egymással. Ösztönös közösséget alkotnak, hasonlítanak egymáshoz. Egyfajta univerzális szerzetes- rendhez tartoznak, melyben mindenki ugyanannak a legfelsőbb lénynek hódol — a művészetnek.

X. 20.

Hanna Kral újságírónővel egy varsói kávéházban. Nemrég elhunyt barátainkat emlegetve Hanna körbemutat a helyiségen, s megkérdezi:

— Te hiszel abban, hogy a szellemük itt bolyong?

— Nem, nem hiszek — válaszolom —, mivel az én számomra ők nem haltak meg. Találkozhatom, beszélgethetek velük. Ritkán, de megtehetem. Egyébként mindig ritkán találkoztam velük. Semmi sem változott meg. Hogy létezik-e halál? Nem tudom. Ami biztosan létezik, az a haláltól való rettegés, a halálfélelem. De ezen kívül semmit sem tudunk. Az ember végtelenül sokáig létezhet, ha mások észrevették, elismerik a létét. Sok ember pedig eltűnik, mert már nem veszik őket észre, és senki sem ismeri el, hogy vannak.

X. 31.

Mindjárt este fél nyolc. Janek S. lakásában a televízió elé telepszünk, hátha mondanak valamit Popieluszko lelkész gyilkosairól. A képernyőn azonban Indira Gandhi arca jelenik meg, a bemondó pedig fölolvassa a hírt, hogy merénylők golyója végzett Indira Gandhival.

Janek:

— Az egész világ megőrült!

Aztán elmentünk Janekkal Szt. Szaniszló Kostka templomába. Sötét, hűvös este volt, a fákra lassan leszállt a köd. A templom körül, a járdákon, a füves járdaszegélyeken, a templomkertet övező kerítésen száz meg száz gyertya, mécses, lámpás égett.

— Nézd — szólt Janek megtorpanva egy pillanatra, s a templomra mutatott (a templom ekkor olyan volt, mint egy sötétben lángoló sír, mely körül megszámlálhatatlanul sok árny mozog) — így fog festeni a jövőnk.

W. felhívja a figyelmemet arra, hogy a maffia szervezeteiben a döntések nem egyértelmű helyzetekben születnek, s nem fogalmazódnak meg tisztán. így aztán a fontos szereplők közül senkit sem lehet tettenérni. Itt az alárendelt önmagától találja ki a főnök gondolátait, melyek közvetlenül sosem hangzanak el. A gyilkosságot sokkal inkább a légkör szüli, s nem az írásos ítélet.

33