Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Mészáros Sándor: Hangok az önlehallgatóból

Fontos, megszívlelendő figyelmeztetés D. Kistől, egy józan közép-európaitól: az íráshoz nem elég, ha valakinek tökei vannak. Ám a tökös írás errefelé önálló műfaj, sőt átfogó esztétikai kategória. „Elvtársak, még egy ilyen húzás, és átmegyek heavy métáiba, de akkor az isten irgalmazzon nektek! Ügy betör lök ennek az etatista-posztsztálinista-negyedliberalista izének, hogy attól kódul. Remélem, Ezüst Róka nem tudja meg.” A baj nem az, hogy ekkor felhördülnek, kirontanak és rákvörösen kígyót-békát kiabálnak. így és akkor állandósul az az érzés, mily’ nagy szükség van erre. Valójában a keleti despotáktól a felvilágosult vagy epigon diktátorokon át a belevaló olvasókig rendkívül kedvelik az ilyent, mert többé- kevésbé ezt értik. Az ínyencek az allegorikus ábrázolást és a kétgyökű parabolát is élvezik. A valódi baj, hogy megmarad a csapda. Az őszinteségi láz pótolja az igazságszeretetet, ami folytonos mérlegelés és belátás: az odamondás-bátorsága az igazi szellemi bátorságot és erőfeszítést, amelyet minden jelentős mű egyaránt megkövetel írótól és olvasótól.

Ó, Patyomkin.

(1987)

14