Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (III. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
zésére. Pedig ezt is mondhatjuk: korlátozzuk a fegyverkezést, s mindjárt nagyobb lesz a demokrácia! A valóság megkettőzése mint önvédelmi mechanizmus: cselekszünk, ezzel egyidejűleg pedig alibin gondolkodunk, mely megvédhet bennünket az üldözéstől és büntetéstől. Alibit találni — mennyi időt, energiát, képzelőerőt szentelünk ennek! Előfordul, hogy az alibi kitalálása jobban igénybe vesz bennünket, mintha a cselekvésen gondolkodnánk, a fikció (vagyis az alibi) megteremtése több nedvet szív ki belőlünk, több erőnket emészti föl, mint a valóban fölvállalt munka. A cselekvés valóságos, az alibi viszont hazugság. Mivel állandóan, ösztönösen egyre újabb és újabb alibit gyártunk, a hazugság fokozatosan gondolkodásmódunkká válik. Ráadásul, mivel tudjuk, hogy a hazugság véd bennünket, már nem is tartjuk rossznak. Pigon professzor munkatábori visszaemlékezéseiben a következő receptet ajánlja a legnehezebb helyzetek túlélésére: „Ne engedjünk utat a kétkedésnek, az összeroppanásnak, húzódjunk bensőnk legeldugottabb zugába és — tartsunk ki, mint kő a földben. Robbantsanak csak ki onnan!” Kitartani, mint kő a földben. Erőteljes, nagyszerű kép! Minden inflációt morális fellazulás kísér. Ez részben abból következik, hogy az infláció megöli a tartósságba vetett hitet. Megfoszt a jövőbe vetett hittől. S az az ember, aki nem hisz a jövőben, az nem érez felelősséget — sem mások, sem önmaga iránt. Vagyis az infláció nem csupán gazdasági, hanem etikai jelenség is; betegség, mely megtámadja, pusztítja a kultúrát. A múlt megértése, fölidézése nemcsak azért nehéz feladat, mert kevés a forrásanyag, hanem azért is, mert szegényes a képzeletünk. Hogyan képzeljük magunk elé azokat az embereket, akik nem ismerték az elektromosságot és ezer olyan dolgot, mint a repülőgép, telefon, mozi; hogyan képzeljük el, hogy milyennek látták a világot, hogyan érzékelték a teret, az időt? Ezt a nehézséget nem lehet teljesen leküzdeni. így hát sem a jövő megjósolására nincs esélyünk, sem arra, hogy visszanyúljunk a múltba. Gondolkodásunk ugyanis egy idődimenzióban helyezkedik el — a jelenben. S abban is bizonytalanul, ügyetlenül mozog. Egy latin közmondás: violenta non durant (az erőszak nem tart soká). Ugyanezzel a gondolattal találkozunk Nagyezsda Mandelstamnál is, aki azt mondja, hogy a terror nem egyenletes erősségű jelenség. A terror hullámmozgást végez. Apály és dagály jellemzi. A kolonializmus és neokolonializmus közti különbség (vagyis a gyengébb államok erősebb államok által történő leigázásának hagyományos és modern formája közti különbség) a domináció új koncepcióján, a függőség új formáján alapul. A múltban az volt az uralkodó nézet, hogy a nemzet legjobb védelmezője az állam, így hát minden eszközzel erősíteni, támogatni kell az államot, mint a nemzet megmenekülésének egyetlen letéteményesét. Csakhogy a neokolonializ39
