Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Varga Zoltán: Döglött hal (elbeszélés)
betűkben is, ezért jártunk oda szívesen, meg amiért oda mások nemigen jártak, sok zsidó élhetett valaha a városban, most meg. .. én legalábbis nem ismerek egyet sem. .. de egyszer az egyik sírnál ott találtunk egy öregembert, egyedül volt, a szája mintha mozgott volna, bizonyára imádkozott, a síron meg gyertyák, hét szál égő gyertya, messziről jöhetett, ki tudja, talán Auschwitz túlélőiéként, mi meg, távolabb még, megálltunk, megvártuk, hogy elmenjen, de a gyertyacsonkok égtek még, indítsd el gyorsan, mutatott Csákos a Bujdosónál lévő kamerára, mielőtt odasietett és földig hajolva rágyújtott volna az egyik utolsókat lobbanó gyertya lángjánál — ez sem volt kegyeletsértés, inkább tiszteletadás, egyfajta égő áldozat, csakhát ehhez azért Bujdosó és Csákos lóugrásos gondolatmenetét is ismerni kell, azt, amivel ez az összemontázsolt kisfilm is készült, amibe később ez a részlet is belekerült: szemét a városi népkert gyepén, elhajított cigarettásdobozok, almacsutkák, fagylalttölcsér, nejlonzacskók, nyalókák fája, vízfelszínen hassal felfelé lebegő halak (na lám, megint csak döglött halak), szélben hajladozó nádbugák és gyékénybuzogányok, virágzó cseresznyefák, égő tarló, viskók a vásártér melletti cigánytelepen, földön fetrengő hullarészeg öregember, csapatosan szálló varjak, hangtalanul károgók, kutyanász, menyasszonytánc roskadásig rakott lakodalmi asztal mellett, amit akarsz, de belevágtak néhány közelképet valami pornófilmből is — nem mintha túl eredeti lett volna az egész, egyfajta divat inkább, de azért groteszk, éreztette az „élet abszurditását”, mi pedig szerettük az életet annak érezni. És valahogy ilyen volt az a fénykép is, az a bizonyos enyészet kontra kikelet, a héber betűs sírkövek közt a levetett blúzú lánnyal, a kép modellje egy időben a tanítványom volt, és a zsidó temető gondnokának lánya, mert a távolra szakadt túlélők később felkarolták a temetőt, úgyhogy egy idő után gondnok is került, néha meg látogatók is jöttek, nemegyszer ez a kislány vezette végig őket, többször meg azzal is megbízták, fesse ki az elhalványodott héber és latin betűket, két-háromszáz márka is leesett időnként ezért, ötven-száz dollár, Bujdosó meg lefényképezte a rendbeszedett sírokat a megújított feliratokkal, hadd menjen a kép a megadott távoli címre. Ilyen alkalom melléktermékeként készülhetett az az állítólag kegyeletsértő fotó is, de a vele kapcsolatos zsarolás, azt hiszem, mégsem sikerült, úgy tudom, a lány végül is visszavonta a rendőrségen tett vallomását, de lehet, hogy csak a főtárgyaláson, úgy hallottam, többen is visszavonták, köztük egy pitiáner besurranó tolvaj is, többszörösen büntetett előéletű, Bujdosó feltehetőleg a cukorgyárból ismerte, ahol az első börtöne után, mivel az ifjúság nevelését többé nem bízhatták rá, bérelszámolóként dolgozni kezdett, bizonyára ő fizette ki ezt az átmenetileg szabadlábon lévő notorikus visszaesőt is, akit egy újabb lebukása után a zárkából vittek a vizsgálóbíró elé, de mivel a főtárgyalás idején már újra szabad volt, megjött a bátorsága, mert előbb mit tehetett volna, ha egyszer a kezükben volt. .. Sajnos mások is a kezükben voltak, mert a Bujdosó után éveken át szimatolók kétségtelenül alapos munkát végeztek, na meg Bujdosó zűrös kis nőismerősei közt akadt olyan is, akit áruházi lopáson kaptak, állítólag egy bundát próbált meglovasítani egy tengerparti nyaralóhelyen (strandidőben bundában kisétálni, jó mi?), egy munkahelyi kolléganője meg hamis elszámolási papírokat adott volna ki a raktárból, egyszóval különböző vajak különböző fejeken, megannyi lehetőség a megszorításra, persze ezekről én jóval később és több áttételen keresztül szereztem tudomást csak, többször gondoltam rá, hogy utána kellene járnom az egésznek, akivel csak lehet, elbeszélgetni. .. mert valahogy izgattak ezek a figurák, azok is, akik a vallomásukat 9
