Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Zelei Miklós: Külföldi magyarokról, nyelvről, irodalomról (Egy délelőtt Szegeden, Ilia Mihálynál)
— És akkor nekem Budapesten és Neked Szegeden hányas identitástudatunk van? Hisz’ amitől el vagyok választva, azzal is azonosságot vállalok. Sőt, ez bizonyára nem „vállalás” kérdése. Minden különbözősége, olykor idegensége ellenére azonos vagyok a kárpátaljai, erdélyi, jugoszláviai, csehszlovákiai, nyugati, tengerentúli magyar irodalommal, kultúrával. — Egy anyaországi magyarnak nincs kettős identitástudata. Amit elmondtál, az csak annyit jelent, hogy a magyar irodalom nagyobb, mint az ország. Túl van a politikai határon. A nemzetiségi irodalmakon keresztül olyan kultúrákra is ablakok nyílnak, amelyekről idehaza, a mi kultúránknak nem volt nagy tudása. A nemzetiségi irodalom kettős identitástudata nem változtatja meg az anyaország magyarságának identitástudatát. Színezi, gazdagítja. — Gazdagítja és csonkítja? Hiszen ahol most ablak van, ott pillér is lehetett valamikor. — Az az igazság, hogy egy ilyen kicsi nép, mint a magyar, nem tehet mást, mint Németh László szavai szerint, zsákmányol más népek kultúrájából. Igenis megtérül, ha mi jobban ismerjük a szomszédaink kultúráját. Nem vagyok híve a hídelméletnek. A történelem épp az ellenkezőjét bizonyította. A nemzetiségek léte a mi tájainkon mindig az ellentéteket szította. Az a tény, hogy a történelmi Magyarország széthullásával magyar etnikumok kerültek a politikai határon túlra, nem öröm a számunkra. De e nemzetiségek ma már nem csupán kultúrabefogadók, hanem kultúrateremtők is. És most már foglalkozzunk inkább azzal, hogy e történelmi tényt miképp lehetne hasznunkra fordítani? Épp a kultúrazsákmányolással. — Miközben e nemzetiségi kultúrákat, irodalmakat a fölszámolás veszélye fenyegeti. — Ez a mai helyzet még rosszabb is lehet. Tea mai helyzetből vonod le ezt a következtetést, ami egyébként igaz. És állítom, hogy lehet még rosszabb is. De nem lehetne-e jobb? Nincsenek-e normális példák? A svéd, a finn, a jó nyugat-európai példák. Nem láttuk-e, hogy olyan rettenetes egységesítés után, a francia forradalom után kétszáz évvel kibújnak ebből az egységesítésből... — ... francia nyelven bújnak ki. — A nyelv kétségtelenül óriási kötőerő. A nyelv a kultúra hordozója. De a mi nyelvünk még nem veszett el. S ezt nem vidáman mondom, mert töredezik és pusztul. Néhány nemzedék múlva az erdélyi magyarság is csángósodhat. A reményen túl inkább csak a józan észhez lehet fellebbezni, és bízzunk abban, hogy ez a rossz helyzet nem tart örökké. — Nekünk kellene szerveznünk a szomszéd országok magyarságának irodalmi kapcsolatait? — Nem. Szervezhetjük a folyóiratokban, könyvkiadásban. De az uralkodó nemzetnek kell a lehetőséget megadnia erre. Ezeknek az országoknak nem egyforma a viszonyuk egymáshoz. Egy részük összeveszett Jugoszláviával, nem bíznak egymásban, félnek. És nem szervezik ezt. Lehet, hogy ebben tiltás is van? A maguk dolgait sem szervezik. Egy időben, emlékszem, az erdélyieknek és a vajdaságiaknak kitűnőek voltak a kapcsolataik. Egyetemistákat vittek kirándulni Újvidékről Kolozsvárra, a lapok, folyóiratok munkatársai látogatták egymást. Mára ez is megszűnt. — Ugye nonszensz a pozsonyi Madách és a bukaresti Kriterion között egy közös könyvkiadási egyezmény? — Az. Bár az utóbbi időben hallom, hogy a Kriterion talán kiadná Danilo Kis könyveit. Vajdasági szerb író, akit nagyon erős szálak fűznek a magyar kultúrához. Egyébként a Magyarok Világszövetsége és az anyanyelvi konferenciák alkalmasak lennének rá, hogy összefogják a különféle politikai határok mögött élő magyar irodalmakat. De hát közismert, hogy a Magyarok Világszövetsége a legutóbbi időkig kizárólag a nyugati magyarsággal való foglalkozást tekintette feladatának. Még Gosztonyi János idejében nekem ez volt a világszövetséggel a bajom. Ez volt az összezördülésem oka. A válaszuk az volt, hogy ennyit tehernek. A szomszédos országokkal való kapcsolatokat más nemzetközi szerződések szabályozzák. Azokba a világszövetség tevékenysége nem fér bele. Tudathasadásos állapotnak tekintettem ezt, s meg is mondtam, amit gondoltam. Valahol Budapesten létezik egy Magyarok Világszövetsége, ami a külföldi magyarság legnagyobb tömegeivel 118
