Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Katona Imre: „Aki utoljára megy ki, oltsa el a villanyt...” (Közéleti vicceink 1987-ben)
Katona Imre „Aki utoljára megy ki, oltsa el a villanyt!...” Közéleti vicceink 1987-ben V—^zokásos késéssel utóbb nálunk is a viccek felé fordult a kutatók figyelme. A néhány évtizedes időkiesés esetünkben azért is feltűnő, mert Magyarország köztudottan a viccek hazája, és az efféle szellemi tevékenység soha egy percre sem szünetelt. A felélénkült érdeklődés azonban mindmáig kissé egyoldalú, az ún. kényes (szexuális, politikai) témákat lehetőleg elkerülik, s a megjelent gyűjtemények zöme is pusztán szórakoztató jellegű. Mivel a viccek voltaképpeni célja a nevettetés, ebben nincs is semmi kivetnivaló. Ha azonban nagyobb időközök megközelítőleg teljes viccrepertoárját tekintjük, a sokak által sokféleképpen vizsgált komikumon túl tanulságos törvényszerűségek is megállapíthatók. A társadalmi szempontú vizsgálódás legígéretesebb a közéleti (gazdasági-kulturális- politikai) viccek esetében. Amily szabadon szállnak ezek ezek szájról szájra, oly tartózkodók velük szemben a humoristák és főként a szakemberek. E félelem érthető, ha nem is (mindig) helyeselhető, hiszen épp ez a vicctípus a legkíméletlenebb, sokféle érzékenységet érint. E szempontból az 1987-es vicctermés sem kivétel, többszörös mérlegelés után is legfeljebb feléről merném állítani, hogy elbírja a nyomdafestéket. (A vizsgálatba azért természetesen mindegyik bevonható.) Megkésettségünk ellenére is a közéleti viccekkel való foglalkozásnak a szocialista táboron belüli elsősége a magyar kutatókat illeti. A Forrás is az elsők között (1977. dec. 45 —61.) nyitott, tehát itt a helye és az ideje is egy újabb beszámolónak. Alább a megközelítőleg teljes 1987. évi vicctermést tesszük társadalomtudományi mérlegre, de nem kiszakítva, hanem a régóta tartó folyamatos „vicctermelés” menetében vizsgáljuk. Ezt a korábbi gyűjtések teszik lehetővé: az első évtizedben még csak alkalomszerűen, 1954 nyarától azonban rendszeresen gyűjtöm a politikai vicceket. 1987. év végéig 5054 változat került feljegyzésre, ezek hozzávetőlegesen 1200-1500 típusra vezethetők vissza. A jobb megértés kedvéért néhány szót kell ejtenem a gyűjtés módszeréről. Gyűjtési elv és gyakorlat Kezdettől fogva csak közéleti viccet gyűjtök, a sokféle (szex, anyós, gyerekszáj, abszurd stb.) magánéleti közül csak azt, amelyik politikai töltést kap. így magam is beleestem az imént kárhoztatott egyoldalúságba, de mentségemül szolgálhat, hogy az ártatlanabb magánéleti viccekkel többen foglalkoznak, nagyobb a nyilvánosságuk is, és maguk a közéleti viccek is épp elég munkát adnak. (Ne feledjük, hogy manapság szex és politikai viccek a legkedveltebbek!) Az élet, a valóság azonban nehezen tűri a különféle sorompókat, így a magán- és a közéleti viccek között sem mindig éles a határ, a gépkocsi-tulajdonosok „jóvoltából” pl. 59
