Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Móricz Kálmán: "Színes, nagy falu" (Adalékok egy kárpátaljai község portréjához)
II. Nem léphetsz kétszer . . . Mi maradt mindebből napjainkra? A második világháborút követő politikai változások gyökeresen átalakították a falu életét. A magángazdálkodást a közös gazdálkodás váltotta fel, az új termelési viszonyok új életmódot hoztak magukkal. A 60-as évektől már a jólét jelei kezdenek mutatkozni. A közösség zártsága egyre csökkent, oldódtak a régi kötöttségek. A 70-es években tört meg igazán a jég. Ettől kezdve már nem megy ritkaságszámba, hogy egy fiú más faluból választ menyasszonyt, kevesebb az összetűzés az idegenekkel táncmulatságokban, lakodalmakban. Átszakad a magyar anyanyelv és a felsőfokú tanintézetek orosz oktatási nyelve közötti gát: a középiskola után a diákok tömegesen jelentkeznek egyetemekre, főiskolákra, technikumokba. Ez már nem ugyanaz a falu, amelyről a kútforrások szólnak. — Az utóbbi egy-két évtizedben Nagydobrony bekapcsolódott környezete természetes vérkeringésébe — mondja Szanyi Sándor, a községi tanács elnöke. — Valaha az emberek egész életüket leélték úgy, hogy (talán a katonaságot leszámítva) ki se tették a lábukat a faluból, legfeljebb ha vásárba mentek. Manapság meg Budapesten vagy Vlagyivosztokban egyaránt találkozhatunk dobronyiakkal. A munka sem köti már őket szülőfalujukhoz. Különösen a 70-es években jött divatba az ingázás, akkoriban 10-12 busz szállította reggelente a munkásokat az ungvári építkezésekre. Ez a tendencia azóta megfordult, és idénymunkára sem járnak annyian az ország belső vidékeire. Azoknak a száma, akik nem itthon keresik meg kenyerüket, alig haladja meg a százat. — Mi ennek a magyarázata? — Az, hogy az emberek helyben is megtalálják a számításukat. A kolhozban elég szépen emelkedik a kereset, a meliorációs építővállalatnál sem fizetnek rosszul. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a háztáji mint bevételi forrás, mindig jelentős tényező volt az itteniek számításaiban, az utóbbi években pedig szerepe csak fokozódott. A dobronyiakat nem hiába tartják élelmes és munkaszerető népnek. Amikor a kolhozban még nem volt érdemes dolgozni, mert csak jelképes fizetséget kaptak, más választásuk viszont nem volt, kitalálták, hogy a háztáji parcellák intenzív művelésével jól kiegészithetik a keresetüket. Amikor még a környék falvainak lakossága otthon legfeljebb annyi zöldséget termesztett, amennyire a családnak szüksége volt, a nagydobronyiak már tonnaszámra vitték piacra a korai burgonyát. Aztán emellett a ciroktermesztés kezdett teret hódítani, mivel ez a növény másodveteményként is megterem. Ungvár, Munkács és Beregszász, továbbá Lemberg piacain megjelent tehát a cirokseprü. Rövidesen mindez az őrölt paprikával egészült ki, és elterjedt a fóliaházas zöldségtermesztés. Nem volt nehéz nyomon követni a háztáji fellendülése és az új házak, személygépkocsik, színes televíziók megjelenése közötti összefüggést. Sokan irigylik is a módos nagydobronyi parasztot. Többnyire azok, akik a világ minden kincséért sem vennének kapát a kezükbe, vagy akiknek a földje még májusban is szántatlan, amikor a dobronyiak már az első termést hordják a piacra. A 60-as és 70-es évek fellendülését csaknem egy évtizede a megtorpanás, a stagnálás váltotta fel. Még ma is emlegetik a faluban azt a járási első titkárt, aki megirigyelte boldogulásukat, és lebontatta a fóliaházakat. A túlbuzgó hatóságok az évtized közepe táján megpróbálták akadályozni a termés értékesítését, mindenféle igazolásokat kértek a piaco- zóktól. Szerencsére a peresztrojka megállította ezt a folyamatot, és a termelői kedv most ismét növekedőben van. Mi több, a faluban tavaly kisszövetkezet alakult, melynek hivatalosan deklarált célja, hogy segítse a háztájiban megtermelt zöldségfélék értékesítését. A piacra kerülő termés nagyságáról mindeddig senki sem készített felmérést, de szavahihető becslések szerint Nagydobrony évente 800-1000 tonna korai burgonyát, 60-80 tonna őrölt pirospaprikát, több tízezer cirokseprűt, ezenkívül jelentős tétel primőr zöldséget ad 101
