Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Tűz Tamás: Egy szombaton palackpostát indítok át a tengeren (vers)
rjnr rr rrt r Tűz Tamas Egy szombaton palackpostát indítok át a tengeren Kihűlt a cementsivatag, egyszerre úgy érzem, Alaszkában vagyok, Antarktiszon, gyönyörű jegesmedve bukik elő a jégtáblák alól. Most már fogadkozhatsz, meleg szived soha ki nem hűl. Emberi halom vagy, behavazott húsdomb----------amikor még nyüszítettél a boldogságtól és halottnak tetetted magadat, hogy rémülten föléd hajoljak, érezzem leheleted arcomon, az önszeretet szörnye voltam, Anteusz, aki belőled szívtam erőt és életet, összekapartam a külvilág jelenségeit, ma petite sötte, hogy rájuk fektesselek, kigyújtsam pupilládon a muranói csillárt, piff-puff, elképesztő pompa rianásai az űrben, jégcsapok fehér kürtjei---------Csipkerózsika, mit érezhettél? Átteremtettem a teret körülötted, ez az én utcám, mondtam, micsoda térmegoldás! Megjátszottam az építészt, Rafaelt, Leonardót, hangnemváltó kantilénám szárnyalt a világ-éjben . . . Néha oly egyszerű---------egy szombaton palackpostát indítok át a tengeren. 38
