Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Tornai József: Szúrós, bogáncsos kóró, A szarvasagancsos mindenség, Légy nyíl, Isten vermei, Azt hittem, a nők mindig az… (versek)

Csontodnak, eszednek, húsodnak egyetlen nyíllá kell hegyesednie, isten akaratává, a halál legyőzőjévé; ez a te utad, olts ki minden más vágyakozást,

légy Nyíl:

öröm, gyász, üdvösség, semmibe-vágtatás.

Isten vermei

Végleg lemondjak arról, öreg csonttal, bőrrel, hogy szeretkezzetek a szeretőmmel, lemondjak a nevemről, az írásról s hogy aztán kódorogjak akárhol, megállásom ne legyen semmiben

csak Isten vermeiben?

Azt hittem, a nők mindig az ..

Azt hittem, a nők mindig az üdvösség földi hordozói, de rájöttem, ez nem igaz és másba se lehet fogódzni.

Extázis nélkül kéne élnem, de józanul a föld nekem nádig fölrakott jégverem, hol nem olvad jégtábla-létem.

Nyár-őzön dúlhat odafönn, száz sárgarigó fuvolázhat, nekem zene, fény nem öröm,

mert örökre-kész éjszakámat isten se szakíthatja át, hogy lássa szemem fantomát.