Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1. szám - Bosnyák Sándor: Összhangban a természettel - (Beszélgetés Makovecz Imre építésszel)

három-négy gyerek és az udvaron húsz-huszonöt gyerek, ahol az emberek hol összevesznek, hol kibékülnek, hol a balta is előkerül, hol együtt ünnepelnek, azaz ahol a természettel, vagy az emberi természettel, mint metatermészettel, annak az összes lélegző mozgásával együtt nő fel. Én is szerencsés embernek tartom magam, és szerencsétlennek azt, akit túl korán elszakítanak az anyjától és a bölcsődébe viszik, és a lakás, ahova visszatér, a 7. emeleten van és 54 m2, és hallja, hogy fölötte is, alatta is, mellette is mi történik, de nem is ismeri azokat, akik ott élnek. Nekem az előbbi sors jutott, azaz olyan lélegző és egészséges emberek között nőttem fel, akik között nem nyomorodtam meg.

1959-ben végeztél a Műegyetemen. Hogyan kezdődött építészpályád, ki volt a mestered, aki a szerves építészet felé irányított?

Pályám kezdetén mindent megtettem, hogy olyan házakat csináljak, mint Rudolf Steiner, aki a szerves gondolkodásnak volt kimagasló alakja a XIX. század végén és a XX. század első huszonnégy évében. Karlováci születésű volt, a bécsi Technischen Hochshule-n végzett építészként. Megépített néhány házat Svájcban, amelyek rendkívül érdekeltek. 1964-ben ki is jutottam és megnéztem közülük néhányat. De természetesen a nagy igyekezet, hogy olyanokat csináljak, nem egészen sikerült. Mindenesetre, megismerve műveinek egy részét, olyan szemlélet felé irányított, amely érdekes módon a saját identitás-problémáim felé vezetett. Az egyéniség és a magyarság problémái felé. A neveltetés és a hajlam aztán természetesen hozza, hogy az emberből, mint egy kútból — milyen vizet lehet kimerni. Mert a tanítómester csak kötelet és vödröt ad és nem vizet, ami nagyon fontos, mert aki vizet ad, az nem tanítómester, mert az előbb-utóbb tönkreteszi a tanítványt; kiszárad a kútja. Aztán fokozatos átalakulás zajlott le, mert hiszen hosszú időről van szó. Ha 1959-től számítom, már eltelt közben közel harminc év és ezalatt sok minden tisztázódott bennem.

A legutóbbi épületeid egyike a visegrádi művelődési ház, amelyben a természethez való kapcsolatunkat sokrétűen megfogalmaztad. A ház építésénél milyen szempontok vezettek?

A visegrádi művelődési ház funkciójának bele kell illeszkednie egy nagyobb funkcióba. A nagyobb funkció egy kirándulóközpont, amit Madas László, a Pilisi Parkerdő Gazdaság ma már nyugalmazott igazgatója gondolt ki azért, hogy a városi — tulajdonképpen városi neurózisban szenvedő — ember, ha kimegy a természetbe, akkor ne csak a nyers természetet találja, mert akkor úgy viselkedik, mint egy kiszabadult háziállat, hanem találja meg a megfelelő civilizációs eszközöket is: öltözőt, vendéglőt, amihez hozzászokott. Ide terveztünk még egy olyan épületet, amely egyrészt formájával és anyagaiban kifejezi, hogy az embereket a természethez akarja közel vinni, másrészt konkrét funkcióiban tartalmaz könyvtárat, műhelyt, előadóhelyiséget.

Hogy a ház funkcióját tágabb értelemben is teljesítse — van egy kisebb kupola és van egy áthatásban levő nagyobb kupola. A kisebb kupola adja az épület központját, a másik pedig gyűrűként veszi körül a kisebb kupolát, amely tizenkét oszlopon áll. Északkelet —délnyugat irányban van tájolva, tehát a tavaszi nappontra van fölállítva kapuival. Az oszlopfejek fölött a tárcsákra a zodiákus jegyei vannak festve. Ezek a jegyek kozmikusán helyesen vannak felfestve, ott vannak, ahol a helyük van. A kupolát opeion nyitja meg fönn. A földet az oldalára visszatúrtuk, s úgy néz ki — ez a sárgaréz fémmel fedett épület —, minthogyha a föld alól a Nap kelne föl. A föld és az ég kommunikációjának a helye ez. Ilyen módon az épület megpróbálja a funkcióját tágabb értelemben is megvalósítani. Ami talán még fontos lehet, hogy a kapu szárnyai — az építészet magyar szavainak terminus technikusai szerint—valóban szárny formájúakra varrnak építve, valóban szárnyat mutatnak, és a sasfák, amelyek a szárnyakat tartják, valóban sasnak vannak kifaragva. Tételesen is megjelenik valami abból, ami, hangsúlyoznom kell, nem kis mértékben egy zseniális magyar művész-tudósnak a munkájában jelenik meg. Pap Gábor nemcsak rám, de sokunkra rendkívüli hatással volt a maga csodálatos érzékenységével, rendkívüli tudásával és azzal a református prédikátor szigorával, ahogyan nem kímélve se emberi kapcso45