Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Bosnyák Sándor: Összhangban a természettel - (Beszélgetés Makovecz Imre építésszel)
gokat. Az adottságok önmagukat nem értelmezik, hanem az embernek kell hogy legyen olyan világszemlélete, amellyel a lényeget a lényegtelentől meg tudja különböztetni, amellyel a jelentéktelen adottságokat a jellemző adottságoktól meg tudja különböztetni, mert akinek nincs ilyen, annak az a szó, hogy a hely szelleme, nem jelent semmit. Meg kell látni a karakterisztikumokat. Észre kell venni, hogy azon a helyen a hagyományokból mi volt az a karakterisztikum, ami rá a legjellemzőbb volt. A paraszti kultúra szerves kultúra, minden mozzanata valamiből fakad, valamivel összefügg, valamit lezár. Az anyagi és a szellemi tartalom mindig együtt és egységben van. Az építész számára mi az, amit a paraszti kultúrából követendő példának tekinthet? A XX. század végén a paraszti műveltség szervességét hogyan tudja épületeiben megvalósítani? Amikor a szerves kultúrának a hagyományairól beszélünk, akkor nálunk mindenki a paraszti kultúrára gondol. Ebben számomra van valami fals, mert a magyarság originális kultúráját nemcsak a parasztság hordozta, hanem egy jelentős létszámú kis- és középnemesség. A kis- és középnemesség kultúrájáról soha nem esik szó, mert úgy vélték az 50-es években, hogy a haladó hagyományban a nemességnek nincs helye, csak a szegényparasztságnak. A középparasztot és a „zsíros parasztot”, a kisnemest és a középnemest nagyon nehéz különválasztani. A hétszilvafás nemes szegényparaszti sorban élt alkalmasint, ugyanakkor viszont volt olyan uradalmi cseléd, akinek sokkal magasabb volt az életszínvonala, mint egy ilyen hétszilvafás nemesnek. Azaz nem a szegénység volt a lényeges ebben a kultúramegtartó folyamatban. A népkultúra és a magas kultúra nem választható olyan élesen szét, mert számomra a kultúra nem politikum és nem utólagosan visszavetített politikai koncepció. Babits Mihálynak a tipikus középnemesi kultúráját ugyanúgy fontosnak tartom, mint Ady Endréét. A kettő közötti különbség engem nem tántorít el attól, hogy Babitsot ugyanolyan magyarnak tekintsem, mint Ady Endrét. Számomra mérhetetlenül fontos, hogy a magyar nép országló nép volt, és ez a szó elképzelhetetlen föld nélkül. A földnek átgondolt, érzelmileg teljesen telített kapcsolata nélkül. A középnemesi kultúra ugyanilyen megtartó erő volt, mint amilyen megtartó erő volt a parasztosztály kultúrája. A népi kultúrára nem az a jellemző, hogy paraszti, hogy naiv, hogy nádból van a tető. Ha az én szakmám oldaláról nézzük, ha a forrásszerű továbbéltetésre gondolunk, nem az a lényege, hogy nádfedeles házakat csináljunk, vagy vert falból építsünk újra házakat. Nem ez volt a fontos benne, noha a környezethez illeszkedésnek és a szegénységnek a velejárója volt. Ha erdőben gazdag volt, akkor fából építkezett, ha jó agyag volt, akkor vályogot vetett, vagy tömésfalakat csinált, de nem ez volt a lényege. A lényege az volt, hogy a nyitott tűzhelyet szemben a bejárattal kürtnek hívta. Hogy a kürtnek mi volt a funkciója? Ha egy kicsit gondolkodik valaki, ivásra ugyanúgy szolgált, mint hang megszólaltatására és formája összefüggött azzal a napkultusszal, amelyik a bika jegyében született meg annak idején, így kell végiggondolnunk minden egyes elemét. A paraszti kultúra lényege a rendkívül magasrendű szellemiség, amely csodamódon újra és újra előtör, és hogy épp a paraszti kultúrából tör elő, az fontos. De nem a naivitás a lebilincselő, nem az, hogy a varrottaso- kon milyen finom érzékkel tudta a virágokat megrajzolni. Sokkal inkább fontos, hogy az írott minták virágnyelven íródtak, és azért írásos, mert azok a jelek egy sok ezer éves írásnak az alapjelei, még akkor is, ha az a hímzőasszony már nem is tudja, mit csinál, mert akkor is általa beszél ez a nyelv. Úgy vélem, hogy a XX. században megvan az a sajátos igény, hogy ezeket az ismereteket újra felvegye magába, mert érzi, hogy nélküle megszakad a folyamatosság és szakadékba zuhan az egész civilizáció. A szerves építészetnek milyen előzményei voltak a magyar építészetben? A paraszti építészet mellett kik voltak az építészek, akiknek a munkája példa volt számodra? A legfontosabb, hogy mindazok, akiket példaképnek lehetne említeni, a századfordulón fejtették ki tevékenységüket. Nemcsak a személyük fontos, hanem az is, hogy mikor tevékenykedtek. Nemcsak Lechner és társai, valamint a fiatalok, Kós és társai fontosak, 42
