Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (A nyolcvankilences esztendő esszésorozat, III.)
Sándor Iván Vízkereszttől Szilveszterig (A nyolcvankilences esztendő) 3. Böjtmás hava A L csendes forradalom és a talajművelés.) Indiában láttam térdig vízben szántó embereket. Éppen csak az eke szarva látszott ki a sodrásból. Ott ez a természet, a sors kényszere. Nálunk az Idő természetének, a történelmi sors kényszerűségének nyomásától torlódik fel, a bizonyára sokáig időszerű kérdés: lehet-e, hogyan lehet az árban talaj munkát végezni? Ami ma azt jelenti: miképpen egyeztethető össze a társadalom gyorsuló futása, az elengedhetetlen elmélyítéssel, és befelé építkezéssel? Alapok építése, erősítése nélkül egy épebb társadalom is nehezen bírná ki ezt a fölgyorsulást, nemhogy a mai, félformákba szorított, anyagilag, szellemileg, erkölcsileg szétzilált, demokratikus intézményrendszer nélküli magyar társadalom. A száguldás mégis kényszerű (hiszen a tömegek lázadásának megelőzéséért folyik a futás), ám ha a gyökerek eresztése nem valósul meg közben, (ha a kettő nem együtt valósul meg), akkor minden befutott földdarab fölszántatlan marad. Miért?; mi megy itt végbe? Az eljövendő nemzedékek tisztábban látják majd, hogy Magyarországon ma a vértelen forradalom esélyei vannak, (ők, majd úgy látják: voltak) kialakulóban. A március annak a története, hogyan kényszerítette ezt ki a „néma” milliók fellépése. Előbb az előzményekről. Március 15. közeledése hisztérizálta a hatalmat, az egész országot. Sokan attól tartottak, hogy az élet kilátástalansága miatt a tömegek fejjel mennek neki a falnak. A türelmetlenséget fentről eleinte még gerjesztették is. Fejti György, az MSZMP titkára azt a hírt, hogy a Televízió előtt a felvonulók jelképesen lefoglalják az intézményt, úgy értelmezte, hogy nem le, hanem e/foglalják, s azt üzente vissza, hogy: „ne játsszanak a tűzzel”. Az ilyen üzenetek mögött persze ma egész Kelet- és Kelet-Közép-Európa hatalmi hisztérizálódása húzódik, a Baltikumtól Koszovóig, Kelet-Berlintől Bukarestig, „középen” a tüntető krakkói diákokkal, a felvonulókat gumibotozó Venczel-téri rendőrökkel. De arról, hogy a vértelen forradalom esélye milyen körülmények között alakult ki, csak akkor lehet hiteles képünk, ha nem hallgatunk róla, hogy a kétely, a bizonytalanság, nem csak a hatalmat töltötte el. „Ha nem gyűlt volna föl bennem tonnás szomorúság az eltékozolt esztendők miatt, kihajtott ingnyakkal tüntetnék ott ma én is a márciusi tömegben. De így, inkább csak befelé hallgatózva indulok 30
