Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1. szám - Bosnyák Sándor: Összhangban a természettel - (Beszélgetés Makovecz Imre építésszel)

dramaturgiája az életének. Mindegyikre jellemző, hogy mindent elsöprő, fölismerhető erő nyilatkozott meg munkásságában, amely természetesen lépte át a nemzeti tudat határait. Ha meg akarom közelíteni, hogy mi a magyarság lehetősége szellemi síkon, azt mondhatom, hogy évezredekre visszahangzó hangot — akár Ady Endre költészetére, akár Bartók Béla zenéjére gondolok — szólaltat meg magas színvonalon a század szellemének megfelelően, s akkor az átsugárzik minden politikumon, minden nemzeti totemállat-tudat fölött, minden olyan megnyomorodottságon, amely elválasztja a szlovákot a magyartól, a románt a magyartól, a szerbet a magyartól.

Nem hiszem, hogy ez fajtakérdés, hanem hiszem, hogy ez egy magasrendű individualitás, amelynek kegyelméből élnek mindazok, akik magyarul élnek, s akik a Kárpát-medencében élnek. S ebben nem feltétlenül az ezer évre visszavezethető családfák garantálnak jelenlétet, hanem az a sajátos különös, megkönnyeztető keveréknép, amely itt él, s csak homályosan tudja, hogy mitől és hogyan magyar és szenved attól, hogy hosszú ideje el van szakítva saját népszellemétől. És ez a népszellem szenved attól, hogy nem tud természetesen és egészségesen kibontakozni.

Ilyen körülmények között elképzelhetetlennek tartom, hogy az erkölcsöt és a szellemet szétválasszuk. Óriási próbatételünk és problémánk, hogy erkölcseink mesterséges erők által szétzüllöttek és nagyon sokan nem veszik észre (és nem tudják), hogy mit jelent ez a szó, hogy szellem és mit jelent egy társadalmon belül, egy falun belül, egy családon belül és az egyes emberen belül.

Arról nem beszélek, hogy mik az okai annak, hogy ez így lett Magyarországon, mert ez részben tabu, részben pedig a tabut mindenki tudja. Azonban magunkban és közösségeinkben mindent meg kell tennünk a szellem és az erkölcs összehozására, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy a magyarságon belül számottevő szellemiség létrejöhessen erkölcs nélkül. De — ismétlem — az erkölcsöt nem valamely fiktív jóság és rosszaság szempontjából nézem, hanem a szabad szellem oldaláról. Az erős ember ad hitelt ily módon annak a szellemiségnek, amelyet a világban képes létrehozni. Minden egyéb erkölcsöt elviselhetetlennek tartok.

A jóság szerinted nem része az erkölcsnek?

Része, de a jóság önmagát nem értelmezi. Gondoljunk a jó szándékra, a mondás szerint a pokol tornáca is jó szándékkal van kikövezve. Nem látok más lehetőséget, fiktív alapokon fölállított erkölcsiség, plusz fiktív alapokon szellemnek nevezett szellemiség együttesen semmit nem hoz létre, csak ideológiát. Kettősséget hoz létre, az ideológia és a hatalom kettősségét. Megmagyarázza a másiknak, hogy neki miért van testi és szellemi fölénye ő- fölötte. Magyarul az uralkodás eszközévé válik a szellem is és az erkölcs is, ha kettősségben jelenik meg. A szellemnek és az erkölcsnek az emberben egynek kell lennie. Az erkölcs összefügg a szabadságra törekvő — vagy éppen szabadon élő — egyéniséggel. A rab ember nem tud erkölcsös lenni, csak a szabad ember tud erkölcsös lenni. A belül szabad. A rab ember vár — a szabadulásra.

Az ősi műveltségek — s az ősi műveltségek jellemzőit őrző néphagyomány — szerint az ember a házzal, az országgal, s a világgal analógiás kapcsolatban van. A parasztház, középen a mestergerendát tartó boldoganyával, vagy az ország a ,jöld köldökén” az égigérő fával ugyanazt a világképet fogalmazza meg. Nemrég Te is említetted, hogy a ház részeinek elnevezései, talp, gerinc, homlokzat, szemöldök — az analógiás megfeleléseket igazolják. A mai építészet lehet-e ennyire emberszerű, s megfogalmazhatja-e ugyanilyen pontossággal a mai ember világképét?

Ha az építészet magyar terminus technikusait nézzük, hogy a háznak homloka van, zblaénszeme, az ablakszem felső része — a szemöldök, a háznak Iábazata van, a tetőnek elöl üstöké; ami végigfut vízszintesen — az & gerince, hátul a farazat, ablaknak, ajtónak szárnya van és így tovább. Ha ezeket a szavakat így végigmondogatom, és ha elvonatkoztathatnék minden képzetemtől, ami épületre vonatkozik, és közölnék velem, hogy ezeknek a szavak40