Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Bosnyák Sándor: Összhangban a természettel - (Beszélgetés Makovecz Imre építésszel)
Összhangban a természettel — Beszélgetés Makovecz Imre építésszel — JL -A legelső s legfontosabb kérdés az építészetben is ugyanaz, mint a zenében, a festészetben, vagy a költészetben, hogy hitelesen szól-e a művész? A mesterségbeli felkészültségen túl a tartás, a becsület, s az igazmondás minősít. Az építészetet kell-e, hogy az egyéni élet tisztasága hitelesítse? A görögök álláspontját vallom én is, hogy három lépést előre az erkölcsi fejlődésben és egy lépést előre a szellemiekben. Miért mondták ezt a görögök? Azért, mert a szellemieket úgy fogták föl, mint mi a széket, a járdát, és így tovább. Naturálisán fogták föl a szellemet és az ember szellemi fejlődését nem tartották veszélytelennek. A világ megismerését az önmegismeréssel kötötték össze, ezeket szétválasztani eszükbe se jutott, mert ismerték a szellem természetét. Az erkölcs arra való az ő szemléletük szerint, hogy az embert megerősítse, alkalmassá tegye a világ megismerésére. Úgy gondolták, hogy az aszimmetrikus (vagy ha úgy tetszik, torz, egyenőtlenül fejlődött) egyének nem alkalmasak a megismerésre. Az erkölcs és a szellem egymással szervesen és természetesen összefüggött. A XX. században ez nincs így. Nagyon sok olyan művészt ismerünk, aki az erkölcs területén nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, ugyanakkor művészi képességeit elismerjük. Én azon az állásponton vagyok, hogy az erkölcsi és a szellemi fejlődésnek egymással összefüggésben kell lennie. Ha mai életünkre aktualizáljuk, akkor néhány neuralgikus ponttal (vagy ha úgy tetszik: tabuval) találjuk magunkat szembe. Ilyen az egyéni szabadság, s a nemzeti hovatartozás-tudat. Az egyéni szabadság s a nemzeti szabadság ma nem természetes joga s tulajdonsága az embernek. Noha születnek, ezekben a jogaikban és képességeikben súlyos torzulásokat szenvednek, és ez a jog s képesség a vágyak kategóriájába sorolódik. A hazafi Magyarországon érzelmi kategória csupán és nem szellemi és nem erkölcsi. A hazafiságot indulatokban és vágyakban élik át az emberek ahelyett, hogy mindennapi életükben konkrétan, világosan és egyértelműen gyakorolni lennének képesek, mert a gyakorlat feltételei nincsenek meg. Ez a probléma összefügg egy történelmi fogalommal, amit én úgy fogalmazok meg, hogy közép-európai misszió, azaz, hogy mi a feladata a XX. században Európán belül Közép- Európának, ezen belül Magyarországnak, ezen belül a magyar népnek, s ezen belül az egyes embernek. Ezek egymással összefüggenek, és csak annyiban nem függenek össze, amennyiben a megfelelő feltételek hiányoznak, és amennyiben az emberek e tekintetben betegek. Az erkölcsöt nem a jóság vagy a rosszaság kategóriájába sorolom, hanem belső erőnek tartom, de szabad belső erőnek, amely összefügg azzal a szellemiséggel, amelyet én valóságnak tartok. Ez alapvetésében világnézeti kérdés. Én monista spiritualista vagyok, nem dialektikus összefüggést látok és keresek a szellem és az anyag között, hanem egységes világnak tekintem. A kérdés az, hogy a feltételek hiányában mégis hogyan lehet ennek a közép-európai feladattak eleget tenni? Ez súlyos probléma, mert valójában azt jelenti, hogy ami más helyeken (nem nagyon ismerek ilyen helyeket, de tételezzük föl, hogy van ilyen) az evidencia szintjén mozog, azzal nekem az evidenciák határait áttörve újra és újra foglalkoznom kell, azokat az erkölcsi, identitásbeli problémákat minden egyes munkám esetén, minden egyes emberi kapcsolatomban napról napra újra át kell élnem, mintha egy hosszan tartó történelmet kellene mindig egy adott pillanatban átélnem. Ha valakinek egy házat tervezek, közvetlen kapcsolatra kell törekednem, hogy létrejöjj
