Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - Vörös László: „Vershitet nem cseréltem” - A 60 éves Kányádi Sándor köszöntése

Vörös László „Vershitet nem cseréltem” A 60 éves Kányádi Sándor köszöntése-A. sok kiemelkedő Kányádi-vers magaslatainak sorában szinte észrevétlenül húzódik meg egy sem terjdelmével, sem külső formájával nem hivalkodó, látszólag egyszerű kis költemény; még csak nem is különálló mű, hanem betét egy versciklusban: a Lakodalmas. Mostanában mégis ezt olvasom és mondogatom magamban legtöbbször versei közül, mert ahogy múlnak, és sajnos könyörtelenül nehezednek az idők, úgy gazdagodik folyton új meg új értelemmel, jelentésárnyalatokkal, s lesz számomra Kányádi költészetének, költői maga­tartásának szinte modellértékű alkotása. Ünnepi csizmámon elvásott a patkó, talpa is kilyukadt, szára sem igen jó. De azért csak járom, járom ezt a táncot. Ha nem tudod járni: hallgass! Egy nóta van: lakodalmas. A metaforikus csizma tényleg ünnepi volt. A költői útra induló Kányádi Sándor alap­hangulata csaknem színtiszta idill, felhőtlen öröm, ünnepélyes ragyogás, részben az ifjúi életkorból és az alkatból eredően, döntően mégis az új társadalom megcsillantotta fölemel­kedés gyors és végérvényesnek vélt reménye nyomán, országa, nemzetisége és saját boldo­gulása közeli beteljesülésének igézetében. Nagyon jellemző, hogy bár szülőfalujához, Nagygalambfalvához földrajzilag Székelykeresztúr van nagyon közel, a Gyárfás-kúria, ahol Petőfi utolsó éjszakáját töltötte, és nincs sokkal messzebb a csatamező sem, hol életét vesztette, a fiatal Kányádit a tudatosan vállalt költő előd sokszínű életművéből egyáltalán nem a kételyek, keserűségek és tragédiák ragadják meg, hanem a forradalmi hevület és a mindent elsöprő bizakodás, a korérzésnek megfelelően. Megannyi nemzedéktársa szintén így élte meg e kort. A nála egy évvel idősebb Domokos Géza tudatosan használja akkori lelkiállapotuk fölidézésére a „fényes szelek” párhuzamát egyik visszaemlékező interjújában. Nem véletlen hát, hogy Kányádit is a mindent lebírás és a mindent elérés határtalanságának érzése tölti el, s hogy térszemléletében is a tágasság, a magasság, a fölfelé irányulás a meghatározó: Szálljatok föl, lassú ködök, magasodjatok az égre, vegyüljetek az égi nyáj bárányfelhő seregébe. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom