Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium I. (regényrészlet)
neki, vagyis azt hisszük, hogy a szó uralkodik a valóságon, hogy létrehozhatja, megváltoztathatja vagy megsemmisítheti azt. Hogyan lesz fehér emberből FEHÉR EMBER? Európában a fehér ember nincs tudatában annak, hogy fehér. Nem gondolkodik ezen, nem foglalkoztatja ez a kérdés. Ezzel szemben a harmadik világban a fehér ember az idő múlásával egyre fehérebbé válik. Fehérsége izolálja, korlátozza őt, mégis ő maga erősíti ezt a fehérséget, mert számára a fehérség — magasabbrendűség (vagy annak illúziója!). A faji megkülönböztetés jobban érezhető és sokkal megalázóbb, mint a gazdasági megkülönböztetés. Ezért van az Egyesült Államokban Blach Power vagy Poder Chicano nevű mozgalom, nincs viszont pl. Italian Power-mozgalom, az olaszokat ugyanis, bár anyagi helyzetük gyakran igen rossz, nem sújtja a faji diszkrimináció, mert fehérek. A faji megkülönböztetés sokkal hevesebb és pusztítóbb ellenállási mozgalmakat szül, mint a gazdasági megkülönböztetés. A dél-amerikai értelmiségi jellegzetes politikai fejlődése az, hogy rendszerint baloldaliként kezdi, és jobboldaliként végzi. Kormányellenes diáktüntetésekben kezdi és minisztériumi íróasztal mögött végzi. A fiatal lázadótól az idős bürokratáig — ez az ő útjuk. Sehol a világon nincs ilyen drasztikus szakadék egy ember fiatal- és időskora, az életrajz eleje és vége között. Campo Salas, aki egyetemistaként kommunista elveket vallott, Diaz Ordaz kormányának ipari és kereskedelmi minisztereként végzi. (Mexiko). Aldo Ferrer közgazdász, az argentin rendszer leleplezője Levingston tábornok kormányának gazdasági minisztereként végzi. Angel Asturias író, a nagy leleplező, az egyetemista lázító, Montenegro szélsőségesen despotikus rendszerének nagyköveteként végzi. (Guatemala). Micsoda asszimilálóképessége van ezeknek a rendszereknek! Megszelídítenek, magukba olvasztanak minden ellenzéket. A stagnálás veszélye többek között abban rejlik, hogy a stagnálás alkalmazkodást szül, hogy a kényelmetlen rendszeren belül kialakul egy kényelmes alrendszer, melynek előnyeit az emberek egy része szívesen elfogadja. „Hősies” élősködők egész rétege jelenik meg, mely a rendszer áldozatának mondja magát, valójában azonban érdekelt a rendszer fenntartásában, mert az viszonylag kényelmes életet biztosít számára. A dominicai Gomes Padilla mesélte nekem, hogy náluk létezik egy listarendszer; a rendőrség által összeállított különféle listákon különféle ellenzékiek szerepelnek. Őt, Gomezt pl. egy úgynevezett „lista para encalcelar”-on tartották nyilván. Bármilyen esemény történt az országban, őt azonnal lecsukták. Legtöbbször azt sem tudta, miért. Néha a börtönben tudta meg ugyanazon a listán szereplő társaitól, néha csak kiszabadulása után esetleg az újságokból. Ahogy az elnyomás erősödött, egyre többen kerültek valamilyen listára. A listák közt fokozatok voltak — protekcióval, megvesztegetéssel át lehetett kerülni jobb, enyhébb listára. Ugyanígy, ha valaki megbotlott, rosszabb listára juthatott. Voltak barátok, akik ugyanazon a listán szerepeltek, voltak ismeretségek, melyek megszakadtak, amikor az egyik fél másik listára került. 21