Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Mészáros György: Az éremnek két oldala van (Diósi Ágnes: Cigányút)
va, csupán önmagukra számíthatnak, mert lehetséges, hogy a politika mai döntése mögött az áll: 1961. óta folytatott cigánypolitika minden erőfeszítés és eredmény ellenére zsákutca volt, hát itt a nemzetiségi státusz, mutassátok meg, mire mentek vele. Ettől még nem dőlnek le a putrik. Erős középréteg nélkül és ennyire megosztott vezető cigányértelmiséggel vajon lehet-e erős alapokon nyugvó nemzetiségi mivolt? A magyar hivatalos politika mindig is az integráció híve volt, azaz a társadalom különböző csoportjai (köztük a cigányoké is) egységének megvalósítására törekedett. Senki sem tagadhatja, hogy különleges intézkedésekkel segítette a cigányokat (cigány iskolák, kollégiumok, [ezekért éppen néhány cigány értelmiségi csoport harcolt, de később rájöttek, hogy ez mégsem jó], cigány üzemek [vö. a csődbe jutott vésztői cigány téglagyárat], speciális munkahelyek, ingyenes építési telkek, kamatmentes kölcsönök), amelyek mindmind a szociális követelményeknek nem megfelelő cigánytelepek felszámolását célozták. A szerző hiteles képet festett az intézetekben és börtönökben lévő cigány fiatalokról. Az életmódváltás minden emberi közösségben (nemcsak a cigányban) felmutat hasonló negatívumokat, ugyanakkor a más kultúra sem nem oka, sem nem következménye a bűnözésnek, mint ahogy a szerző véli. Ellentétben vele, nem hiszek abban, hogy a társadalom provokálja a cigányokat a bűncselekményre. A szerzővel szemben én mindig is azt tanácsoltam cigány nyelvű barátaimnak, hogy vállalják önmagukat, tanulják saját kultúrájukat becsülni, ragaszkodjanak tiszta, szép hagyományaikhoz, mert enélkül nem lesznek teljes emberek. A valós és vélt elnyomottsá- got ne agresszivitással kompenzálják. A társadalom csak ezt az önmegvalósító, életmódban is beteljesedő képet fogadja el. Egy szociográfiai kötetben (Források, 346. old.) rendkívül furcsa és nehezen minősíthető dr. Vekerdi József elleni otromba kirobbanás. Ve- kerdi sohasem hangoztatta ugyanis, hogy a cigányság bűnözése örökletes etnikai jellemző, ő minden negatív jelenséget a környezet hatására vezetett vissza. Félő, hogy a szerző által idézett Vekerdi- tanulmányokban foglalt előrejelzések ténylegesen a cigányság tragédiájához vezethetnek. Vekerdi tanulmányait nemcsak olvasni, hanem végig is kell gondolni. Vekerdi munkáival az egész világon rangot vívott ki a magyar cigánykutatásnak, csak szélsőséges elemeket elmarták őt szeretett témájától, másokkal (velem) együtt. Pedig a cigányügy érdekében össze kellene fogni még az ördöggel is és a véleményeket nyílt vitákban ütköztetni. Nincs más alternatíva. (Szépirodalmi Könyvkiadó 1988.) Mészáros György 95
