Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Staar Gyula: Az örökégő (Beszélgetés Vermes Miklós Kossuth-díjas fizikatanárral)

olvasópróbája, szükség van rá, hiszen olykor még így is egész váratlan események történhetnek az emberrel. A legtöbb esetben az óra megtartása a legkisebb strapa, egy szünet viharosabb és több dolgot ad.

— Mi teszi az embert jó tanárrá?

— Nem tudom. Különben sem hiszem, hogy egyértelmű definíciója lenne annak, ki a jó tanár. Másként vélekedik erről egy szakfelügyelő (bocsánat újabban szaktanácsadó) és megint másként egy közönséges halandó.

— A szakfelügyelőnek, gondolom, jó szeme van erre?

— Mire? Először is, honnan tudja a szakfelügyelő, hogy miként dolgozik az ember?

— Meglátogatja a tanár óráját és ott tapasztalatokat gyűjt.

— Mit? Mikor? Hogyan? Aznap, amikor bejön? Az elmúlt években még a szakmai munkaközösség vezetőjének a szakfelügyelő látogatása előtt helyzetjelentést kellett írnia az iskolában folyó munkáról és a körülményekről. A záróértekezleten a szakfelügyelő mérlegre tette a jelentést, megfelel-e a valóságnak. Rossz nyelvek szerint az első papír azért kellett, hogy a szakfelügyelő a sajátját könnyebben megírja. A legutóbbi szaktanácsadói látogatáskor már mindez elmaradt. Megelégedtek az egyszerű szóbeli önmarcangolással.

— Úgy látom, bosszantják a felesleges feladatok. Mi az, amit ki nem állhat a tanári munkában?

— A konferenciákat. A legtöbb konferencián utálatos szócséplés folyik, abszolút fölösleges mondatokat ötször mondanak el emberek, semmiségekről, badarságokról megy a vita, órákig. Ezt kell kiülni valahogy.

— Miért nem tetszik közbeszólni, hogy álljon meg a menet?

— Hiába szólok, maximum azt érhetem el, hogy kirúgnak. Elmondok egy esetet, de ezt ne a maiak számlájára írja. Hajdanán Bánki Szilárd összehívott egy konferenciát a hideg ellen. Kemény tél volt, az épületben 5 fok átlaghőmérséklet. Sok mindenről beszéltek, sokan hozzászóltak, Bánki azt ajánlotta, hogy a központi fűtés helyett rakjunk régi szénkályhákat az osztálytermekbe. Nem bírtam tovább, szót kértem és azt mondtam, a fagyoskodás megszüntetésének nagyon célravezető módját ismerem. Tegyünk az alagsori kazánokba megfelelő mennyiségű és minőségű szenet és gyújtsuk meg! Az igazgató paprikavörös lett: „A kartárstól a tárgyhoz nem tartozó obszcén megjegyzése miatt megvonom a szót!” — dörögte.

85