Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Staar Gyula: Az örökégő (Beszélgetés Vermes Miklós Kossuth-díjas fizikatanárral)
leginkább odafigyeltem. Becsületére legyen mondva, nem undorral végezte a dolgát. Igazán mély nyomot Winkler Lajos analitikai kémiai laboratóriuma hagyott bennem. Amikor először megjelentem ott, Schulek Elemér adjunktus igazított el: „Kérem, én itt vagyok este 11-ig, ha kérdése van, bármikor bejöhet hozzám, de azért, ami benne van a Treadwellben, azt ne kérdezze tőlem”. — Miben? — A Treadwellben. Az egy alapvető német könyv volt, az analitikai kémikusok bibliája. Szóval, a Winkler-labor világhírű intézmény volt. Úgy tizenhatan dolgoztunk ott, két másodéves, négy harmadéves, öt gyógyszerész és három-négy disszertációját készítő vegyész. Mindannyian egy szobában ténykedtünk, így a zöldfülű, ha jó szeme, füle és kellő kíváncsisága volt, gyorsan felmérhette, mi vár rá az elkövetkező esztendőkben. Például én, mint másodéves, a titrálással bíbelődtem, amikor a szomszéd asztalnál az egyik harmadéves kezében fölrobbant az üvegcső. Tudtam, jövőre én jövök. A másik oldalamon két méterre tőlem Szebellédy László, a korán elhunyt tehetséges vegyész készítette a disszertációját. Én bizony kifogyhatatlanul tudakolóztam: mitől lett sárga a pohár, most mi történik ...? Ő pedig mindig válaszolt a kérdéseimre. Ez volt az előnye a mi összezsúfolt- ságunknak, aki érdeklődő volt, az sokat tanulhatott. — Kiderül, hogy Muki bácsi szíve csücske a vegyészet. — Kicsit igen. Nézze, ettől véres most is a kezem. Az előző szünetben két elsőssel kipróbáltuk a múlt héten gyártott nitrocellulózét, és hát az üvegcső szétrepedt... — A Műegyetemre nem jártak át a tudományegyetemiek? — De igen, Varga József kémiai technológiáját másfél évig ott hallgattam. Egészen érdekes volt. Ma már, persze, mindent másként csinálnak, de nem bántam meg, hogy ott is szaglásztam. — Az egyetemen hogyan jeleskedett Muki bácsi? — Kémiából és fizikából természetesen kitűnőek voltak az alap- és a szakvizsgáim. Matematikából közepest kaptam. A matematikusok gyors, nagyvonalú előadásmódját nem az én természetemre szabták. — A szaktárgyakon kívül miket tanultak? — No, ha az ilyen bolondságok is érdeklik, elmondok még egyebeket is ... A tanárjelölteknek a második év végén alapvizsgát, negyedéves korban szakvizsgát kellett tenniök. A szaktárgyainkon kívül magyar nyelvből is alapvizsgáztunk. A magyar írásbeli vizsgán Czuczor Gergelyről kellett dolgozatot írnom. Azzal kezdtem, hogy egy ilyen aprócska íróról nem nagy kedvtelés írnom, de ha nagyon akarják; született ekkor és ekkor, fontosabbnak tartott írásai ezek és ezek. Minden adatot sorra leírtam, mert a gimnáziumban rendesen megtanultatták velünk a magyar irodalomtörténetet. Jött a szóbeli vizsga. A vizsgáztató dühösen, ellenségesen nézett, amikor kiadta a tételt: Balassi Bálint. Mondom, született 1554-ben .. ., és sorolom tényszerűen, amit róla tudni kell. Mint már említettem, a memóriám nem szokott cserben hagyni. A tanár ámulva hallgatott, majd azt mondta: „Bocsánat, azt hittem puskázott, könyvből írta ki az adatokat. Majdnem elégtelent adtam, de ez így egészen más.” Nagy baj lett volna ha megbuktat, mert akkor a szaktárgyaimból sem vizsgázhatok. Még megkérdezte tőlem az okhatározói mellékmondat definícióját. Életemben először és utoljára akkor tudtam. Honnan? Rejtély. Valahogyan kijött belőlem. Előtte sem tudtam, ma sem tudom. A tanár akkor kissé megenyhülve megrótt még az útszéli modoromért, ahogyan Czuczor Gergellyel elbántam, de mert a szóbelim lenyűgözte, adott egy közepest. — A pedagógiára miként készítették fel Önöket? — Sehogyan sem, szerencsére. Még csak az kellett volna! Hogy valami futóbolond beszéljen nekünk a tanításról?! Mikola Sándorral a Fasori gimnázium egykori igazgatójával értek egyet, ő a jó tanár ismertetőjegyeit két pontban foglalta össze: 1. szeresse és értse a tantárgyát, 2. legyen normális idegzete. Ezzel végeztünk. — Ne haragudjon, én is voltam matematika—fizika szakos tanárjelölt, igaz, négy évtizeddel később, de tanúsíthatom, nekünk nagyon sokat jelentettek „A fizika tanítása” címen 75
