Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Pinczési Judit: Vég, Lyra mundi, Tárt, Külön út (versek)
Pinczési Judit Vég Egy szóval, egy mosollyal, egy öleléssel megint kevesebb. Szerelmünk pókhálógombolyagjain Lassan leperegnek a fonalak. Mi kerekül még rajtuk? Agyam itatóspapírja? Álmaink közös csődje? Vagy a konok elszánás, hogy tévedhetetlenséged bizonyítsd? Lyra mundi Ahol a spiráltenger megszélesül, ahol az üvegpartja nyílt térre lát, egy szerelmem van. Reggeli csókja erdei tűz. Esti csókja lávavirág. Ne kérd hát számon szemem levegőjét, szita alatt őrzött kezem madarát, ne forgasd szoknyám titkos zsebeit, dobogó lábamba késeket ne verj, mert ahol a spiráltenger megszélesül, ahol az üvegpartja
/
