Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Keresztury Dezső: Angyalok, A Városépítőnek, Átlépve a halálon (versek)

Keresztury Dezső

Angyalok

Bár tudnék hinni bennük!: — ser égéstől rajzanának hozzám az angyalok, az éj mélyéről, a fényes egekből, s gyermekszívvel tudnám: velük vagyok.

De nem hiszem, hogy Istennek, ha volna olyan mint képzeljük: mindenható, annyi segítség kéne: rangsorolva kicsiny, erősebb, fő protekció.

Személyek, szellemek vagy hő imáink teremtik őket? Rettenetesek és jóságosak: az Atya-király int s védni, pusztítni fölsereglenek,

vagy a pillanatokban, mikor eldül sorsom s a pokol vagy a kegyelem szele fúj tar csontvázamon keresztül az együttérzés, részvét van velem?

A Városépítőnek

Gergely Ágnesnek

Az árnyból épült házak teljessé teszik a tájat?

Nem ködökbe faragott szót kap a Városépítő, mert oda is jó magot szórt, hol másként semmi se nő; bizonyság rá, hogy városát jól építette egy életen át.

Ha minden köve álomból való is, s középkorias, bár egy kicsit módis: nem baj.

1