Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - In memoriam Weöres Sándor

Ára: 16,— Ft

89*3

A TARTALOMBÓL

Markó Béla: Designer óda

Romlandó vagyok, szerelmes is, átköltöznék / csúszómászókba is, átváltoznék mindenné, / csak megmaradjak, szerelmem húsát tépném, / vérét szívnám, mint a pióca, I nekem szánt autó elöl elugranék, / belehasalnék az árokba, és / sárba fúrnám arcomat, mint a disznó

Szikszai Károly: Sebek a vizen, mottó

Ha vannak szavak, van szó, melyet tilos leírni, ne írjuk le. A le nem írása szóljon, mint fehér hézag vagy kolumna az első világháború cenzúráit újságlapjain. Nem kell leírni, de úgy kell írni, hogy a fehér folt ott legyen a helyén. (Németh László)

Kovács István: A lengyel légió a tavaszi hadjáratban

Ilyen tavasz csak egy volt életemben. Hányán vallhatták ezt 1849 után Magyarországon is anélkül, hogy Mickiewicz lengyel költőről hallottak volna! A „lázadó csordák”, ahogy Windisch-Grátz herceg a honvédseregeket Kápolna után, Ferenc Józsefnek küldött jelentésében titulálta, diadalaik által a magyar történelem legszebb tavaszát lobbantották virágba. Színei máig sem fakultak ki emlékezetünkben.

Kisfaludy Katalin: „Készek vagyunk a legnagyobb áldozatra ...” (Egy memorandum születése 1848 szeptemberében)

1848 szeptember 14-én Nagykörös város tanácsa . . . levelet fogalmazott a szomszédos Kecskemét és Cegléd közönségéhez. Az akár memorandumként is értékelhető átirat célja volt a szomszédos városok polgáraival összhangban a Minisztériumhoz fordulni, hogy a veszedelemben támaszkodjon azokra az erőkre, amelyek a legnagyobb áldozatok árán is képesek megvédeni március 15-e vívmányait.