Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Romsics Ignác: Forradalmársorsok (Négy értelmiségi életút - dióhéjban)
A másik értelmiségitípust az jellemezte, hogy világnézete és politikai eszmerendszere nem volt állandó, gyorsan különböző ideológiák, tanok bűvkörébe esett, s azoknak gyorsan hátat is fordított. Ez általában az egyén diszharmonikus vagy konfliktusos szocializációjával, azaz permanens szerepzavarral járt együtt. A nézeteit váltogató és szerepzavarral küzdő értelmiségi egyik klasszikus 1918—19-es prototípusa: Buday Dezső.9 1879-ben született Pécsett — apai és anyai ágon egyaránt elszegényedett és értelmiségivé vált köznemesi családból. A budapesti egyetem jogi karán, a pécsi jogakadémián, s végül a kolozsvári egyetem jogi karán tanult. 1901-ben, tanulmányainak befejezése után aljegyző lett a pécsi vármegyeházán, s a társadalomtudományok tágan értelmezett témakörén belül azonnal publikálni is kezdett. Első írásain a filozófiai és politikai katolicizmus, valamint a századfordulós magyar nagyhatalmi nacionalizmus erőteljes hatása érezhető. „A pozitív filozófia etikáját és szociológiáját fogom cáfolni” — fogalmazta meg tudományos célkitűzését 1902-ben.10 Részben olvasmányai, részben a Somló Bódognál történt 1904—05-ös habilitálása, s végül az 1904—06-os hazai és nemzetközi események következtében eme programját hamar feladta, s 1905-ben már az „evolúciós filozófia”, illetve Pikier Gyula hívének vallotta magát. Szellemi orientációjának megváltozásával párhuzamosan politikailag is radikalizálódott. 1906—07 körül szabadkőműves lett; a szabadoktatás 1907-es pécsi kongresszusán az egyházi iskolák felszámolását követelő radikálisok és szociáldemokraták mellett foglalt állást; 1909-ben nagybirtokellenes könyvet írt az egykéről. Új irányultsága barátai körében és pécsi környezetében erős nemtetszést váltott ki. A pécsi papság, amelyhez addig bensőséges kapcsolat fűzte, 1909- ben megakadályozta kinevezését árvaszéki ülnökké, és sajtójában felszólította: „legjobb lenne Baranya vármegyei szolgálatát Hajdú megyében folytatni”.11 Az 1910-es kaposvári egykekonferencián pedig — miután előadását elmondta — lezsidózták és azok is magázni kezdték, akik addig tegezték. A környezetével való meghasonlás miatt Buday elkeseredett, 1911-ben Pestre menekült, s a fővárosi törvényszéken, illetve ügyészségen vállalt állást. Pest azonban, ahová „a főváros intenzívebb jogi és tudományos élete miatt” régebb óta nagyon vágyott, nem fogadta be. Potenciális baráti köre, a fővárosi baloldali értelmiség — talán jelleme, talán vallásossága és nacionalizmusa miatt — nem érezte maga közé valónak. Elkeseredésében és magányában naplót kezdett vezetni, melyben „nem jutok sehová”, „társaság sehol” és hasonló tartalmú bejegyzések szerepelnek. Magány érzését versben is megörökítette. „Én egymagámban állok középen. / Ti keresztények vagytok vagy zsidók, / Konzervatívok vagy radikálisok, / Nemzetiek vagy szocialisták, / Vadmagyarok vagy berlinimádók.” — írta.12 Elkeseredésében ismét új állás után nézett. 1912-től Kecskeméten élt, ahol kereskedelmi és váltójogot tanított a református jogakadémián. Kecskeméten ismét törekedett a beilleszkedésre. Meghívásokat fogadott el teadélutánokra és különböző társasági összejövetelekre, amelyeken — többek között — az „úri leányok lélektanáról” tartott ártalmatlan és korai írásaira emlékeztető előadásokat. Közben Lőwy Ödön folyóiratában is publikált — álnéven. Itt sem sikerült azonban integrálódnia. A kecskemétiek tisztelték, de „jöttmentnek”, kívülállónak tartották. Ő pedig többre, magasabbra vágyott. Tehetségének sokoldalúságát és felkészültségét túlbecsülve 1917- ben egyszerre pályázott a kolozsvári egyetem statisztikai tanszékére, a budapesti Társadalmi Múzeum aligazgatói posztjára és a kassai jogakadémia büntetőjogi tanszékére. Álnéven ugyanakkor háborúellenes regényeket és verseket tett közzé. Közben politikailag is radikalizálódott. A háború második felében leginkább a reformista szociáldemokráciával rokonszenvezett, s 1918 elejétől „új negyvennyolcat” prognosztizált kézirataiban. 1918. november elején beválasztották a helyi Nemzeti Tanácsba, amit elfogadott, s november 18-án felvételét kérte a Szociáldemokrata Pártba. Röviddel ezután azonban már a forradalom továbbfejlesztésének lehetőségével, „a kommunizmus rázkódás nélkül való megvalósításával” foglalkozott és elkészített egy „kommunista államtervezetet”. Ezzel egy időben gyors egymásutánban küldte protekciót kérő leveleit a fővárosba. Előbb a Népjóléti Minisztérium államtitkára akart lenni, majd azért mozgatott meg minden követ, hogy 83
