Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - Géczi János: A forma mint életlehetőség - esszé és példa (Markó Béla: Friss hó a könyvön című művéhez)

önállításának megrendülését még csak-csak elviselnék az alkotók, de a történelmi közösségtudat szétesését nem. Relevációszerű felismerés: van olyan kulturális stb. helyzet (mint pl. a hatvanas-hetvenes évek, nyolcvanas évek közepe), amikor cél lehet egy nemzet müve- letlenségének és tájékozatlanságának fenntartása!

5. Új mítosz teremtődött: mely szerint a dolgok átértelmezésével azok megérthetővé válnak. Szintézisre — nyelvi, poétikai, kulturális szintézisre — törekedett mindenki, a lehető legkülönbözőbb politikai-társadalmi álláspontról elindulva, azt hívén: a világ racionalizálható és költészetileg abszolúte feldolgozható.

6. Hogy ez nem sikerült: fellendül a neoavantgard egy része, dömpingszerűen jelennek meg, éppen a kétségbeesettség kifejeződéseként az újabb és már-már csak szenzuális alkotások, amelyek alig kapnak nyilvánosságot. Ha meg kapnak, úgy tűnnek fel, mintha a kizárólagos jövőt jelképeznék: ezért azonban a közlési gyakorlat a felelős. A neoavantgard réme néhány évig riogatja az olvasókat és tudós literátorokat; az sem nyugtatja meg őket, hogy a költészet hagyományos ágai (népnemzeti, mitologizáló, váteszi) érzéki tartalma átmentődött, s a konkrét poézis látszatával tündököl, legfeljebb némi ironikus felhanggal. A neoavantgard természetesen nem ilyen: az érzéki-fogalmi póluspár között nem hajlandó konkrét absztrakciós szintre állni, lényege a folytonos mozgásban van.

7. A szabadságigény a művekbe költözött. Megvalósítására kitűnő módszer a nem lineáris mű s alkotási mód. Ugyanakkor a nem lineáris versben egyszerre számos személyiségtípust — tehát költészettípust — fel lehet mutatni, miközben az önreflexió fölerősödik. Az önreflexió esztétikán túli területeket von magához, vagy kérdőjelezi meg szüntelen a költészetből elmerészkedő kijelentéseket, s még erősebben azt a felfogást, miszerint a költészet értékét a bármilyen hagyományokhoz való viszonyban kell leginkább keresni — s nem a jelenre adott válaszban.

8. A művek létrehozása személyiséget feltételez. S a költői személyiség — de bármely értelmes személyiség — létrejötte irgalmatlan társadalmi ellenállásba ütközik: lévén kialakulásában is az adott társadalmi formáció ellen van. A személyiség létét objektivációs törekvések is megmutathatják, amelyek határosak lehetnek az avantgárd mozgásokkal épp úgy, mint a kortársi próza egyik erős vonulatával.

9. A müvek valódi értéke a felerősödő polivalencia miatt egyre rejtettebb. S még megfejt- hetetlenebbnek látszik azoknak, akik az előző generációk költészeti plebejusnyelvét ismerik csupán. A közlési és kötetkiadási nehézségek, az ideologisztikus kritika megakadályozza a belső differenciálódást. Ez egyébként az adott társadalmi (stb.) funkciókkal szembeni fönntartásokra (stb.) a művészi tagadás és a válasz.

10. A korosztályban elkülönült a régi esztétikai-etikai normákkal, s az erőteljes hagyományokkal munkálkodó társaság, s ugyanakkor leszakadt róla a hagyományos is. A létrejött abszolút légmentes térben, egy évtized lassú fejlődését bevégezendő, meghonosodott a költészetben a legújabb, azonosságokkal rendelkező kis csoport. így alakult ki az elmúlt negyvenöt évben először az azonos állapotú nyelvet beszélő korosztályi költőkből: nemzedék.

Közülük sokan a társművészetek és tudományágak felé tájékozódnak, miközben a korosztályi értelmiség is felfigyel művésztársaira.

11. Az értelmiségszerep időközbeni átértelmeződésével, az erőteljes radikalizációval együtt bevonul a költészet gyakorlatába az egyéb művészi nyelvek és a tudományos nyelv jeleinek sora. Ezekkel szemben megnő a belső tolerancia. Egyre kevésbé kívánja bárki is kisajátítani a mindent tudás és a mindenhatóság privilégiumát.

12. Ugyanakkor egyetlenegy társadalmilag manifesztálható politikai-kulturális alternatívát sem gondol végig, nem fejt ki teoretikusan — egyelőre? — a létrejött nemzedék, így ha megvalósított is valamit eszméiből, azok csak a művekben, így töredékben s izoláltan funkcionálhatnak. A nemzedék jelenlegi legnagyobb akadálya ez a mozgásképtelenség. Valódi lehetőségei azonban csak a megtalált új nyelviség továbbfejlesztésében vannak.

6