Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 2. szám - Ohati Nagy László: Nem középiskolás fokon (Iliás Ferenc élete)
Állandó „lakása” a Szabad Szó szerkesztőségében volt, összerakosgatott újságpapíron aludt. (Amikor ezt Donáth megtudta, egy pokrócot ajándékozott neki.) Fizetést ugyanis a lap nem tudott adni, csak cikkhonoráriumokat, azok is vékonyan csurrantak. Szabó Pál gyakran meghívta — magvas beszélgetéssel egybekötött — ebédre, vacsorára. Továbbra is rendszeresen közölt cikkeket az Üj Sopronvármegyében, meg-megjelentek írásai a Kis Újság és más lapok hasábjain. A Kis Üjságban még 1939-ben megjelent cikke — Süppedő föld, süppedő nép — tulajdonképpen az említett, Botozás a hercegi nagybirtokon címűnek a kiegészítése volt. A hansági nagybirtok cselédeinek nyomorát, az intézők, botosispánok szörnyű kegyetlenkedéseit írta meg. — „Latesz József nyárosi intéző rúgta és ütötte a cselédeket, férfiakat, asszonyokat, gyerekeket egyaránt. Egy állapotos asszonyt munka közben úgy megrúgott, hogy az korán szült, és a gyermek meghalt, az asszony pedig majdnem elvérzett. Ilyen és hasonló barbár cselekedeteit mindenki ismerte a környéken.” — Iliásnak Teri nénje elolvasás után ezzel adta vissza a tintával írott — ma is meglévő — cikkszöveget: „Lész te még keserves fia az Istennek.” S Esterházy Pál hercegék ezt a cikket már nem „nyelték le”: eljárást indíttattak osztály elleni izgatás és becsületsértés címén. Előzőleg — tudván az írás igazságát — beérték volna helyreigazítással is. — „ígérgettek állást, apámnak ingyenes rétet, illetve annak fűtermését és egyéb júdáspénzt. Apám kiutasította a főintéző megbízottait, én meg szóba sem álltam velük.” A tárgyalást nem az illetékes kapuvári bíróságon rendezték — ahol sok-sok tanú megjelenhetett volna, bizonyítván a cikkben írottak valóságát. Csendőrökkel elővezettették a budapesti bíróság Töreky-tanácsához. A bíróság mit sem törődött a tényekkel, az igazsággal. Egy hónapi börtönre Ítélték. „El nem múló szeretettel gondolhatok arra — írta Iliás —, hogy Szabó Pál maga is eljött a tárgyalásomra, és megjelenésével, két figyelő szemével hogy tudott bátorítani. Tetszett is neki a magatartásom. Ember lesz belőled, Feri. Derekasan viselkedtél. Szerencsére az ítélet végrehajtását próbaidőre felfüggesztették, mert még büntetve nem voltam. A börtönt egyelőre elkerültem, de listára vettek, mert gyanús és veszedelmes voltam a rendszer számára.” Barátai viszont ezt — a fővárosban, Fertőszentmiklós vidékén és akkor már az ország különböző tájain — tűzkeresztségnek minősítették. Hamarosan azonban újabb megpróbáltatás várt rá. A következőket írja erről: „1940-ben a nagy hajszába és nélkülözésbe belebetegedtem. Vizes mellhártyagyulladást kaptam. Előtte pár héttel egy zsidó könyvkereskedőnél szereztek állást barátaim, Pollner György és Vásárhelyi Miklós. Kellett a pénz, és legalizálni kellett magam, hogy miért is tartózkodom Budapesten. A könyvkereskedésbe jutásom jó volt arra is, hogy a baloldali, felhasználható legális és illegális könyveket könnyebben szállíthassam a munkásokhoz és vidéki ismerőseimhez. A cipekedésbe, sietésbe megfáztam, állandó lakásom nem volt, és mellhártyagyulladásom lett. Már 40 fokos lázzal mentem a MABI-ba, mint magánalkalmazott. Csak egy emberséges orvos megszánásából kerültem be a kórházba, mert megmondtam neki, hogy lakásom és gondviselőm nincs Budapesten, szüleim meg messze vannak, nincs erőm hazautazni. Egy hónapig 38—40 fokos lázban éltem, majd megcsapoltak, és utána hamarosan felgyógyultam. Betegségem alatt barátaim, ismerőseim állandóan látogattak és gondoskodtak rólam. Itt éreztem először a kommunista és baráti szolidaritás szépségét és erejét. Munkások, parasztok citrommal, naranccsal kedveskedtek. Kovács Imre édesanyja legjobb meggybefőttjét hozta el.” Utána haza kellett mennie, lábadozni. 75
