Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 2. szám - Balázs József: Csempész csembalóval (filmregény)

Aradi úr odaadja Miskának a huszonhárom nyolcvanat.

— Sietnem kell — mondja Aradi úr Lorándnak —, mit is mondtál az előbb? Valamit elkezdtél....? Olyasmit.... nem tudod, hogy mit csinálj....

— Nem érdekes, hagyjuk — mondja Loránd. — Csak annyi, hogy ne várjanak a vonatnál.

— Jól van komám. ... Ha valami baj van, itt mindig megtalálsz! — kiáltja gyorsan Aradi úr, és otthagyja Lorándot a park mellett.

Aztán szakad az eső, a környék elnéptelenedik. A nagy parkban elülnek a madarak. Lorándot újra csak valamilyen láthatatlan erő húzza a park fáihoz. Visszamegy. Az üres tér mellett, ott, ahol a fogadók álltak, nagy gesztenyefa meredezik. Miska áll a fa alatt. A sűrű lombok védik az esőtől. Kabátja gallérját felhajtotta, s a belső zsebéből kiveszi a diólikőrt. Iszik belőle, majd visszacsúsztatja az üveget a zsebébe.

A park párállik, a város fölött szürkeség vonul át.

Miska magányos ivásától Loránd szinte megdermed. Szemét tágra nyitja, s a hatalmas bokor virág takarásában döbbenten figyeli a férfit.

31.

Újonnan épült kamion állomás. Éjszakai pihenőre itt állnak meg a kamionosok. Az állomáson elegáns bár. Itt dolgozik Ottilia asszony unokája. A magas ülésen magába roskadva ül Loránd. Elhanyagolt, gyűrött ruhában, sovány arccal, borostásan iszogat valamit.

A lány szól neki:

— Na, itt van a kolléga! Együtt csináljátok meg. Neki van szerszáma is.

— Diólikőröd nincs? — motyogja Loránd.

— Likőrt nem tartunk — válaszol azonnal a lány. — De szerezhetek neked — teszi hozzá.

— Nem érdekes — válaszol Loránd.

Aztán megfordul. Látja a „kollégánál” a két csákányt. A „kolléga” állandóan rágja a száját, jelentéktelen figura. Nemigen szólal meg.

— Menjetek már, ötszázat kaptok, én intéztem el. Csak háromszázat akart adni a sofőr.... — mondja a lány.

Loránd összeszedi magát, kimennek a bárból és elindulnak az egyik kamion felé. Az a munkájuk, hogy a csákánnyal leverjék a használt gumiköpenyt, s feltegyék az újat.

Nekivetkőznek, s aztán a csákánnyal szaggatni kezdik a hatalmas gumikerekeket.

Loránd is, meg a „kollégája” is, izzadnak.

A lány újra megjelenik mögöttük, Lorándnak egy pohár teát ad, a „kollégának” egy üveg sört. Hirtelen kiabálást hallanak. A bár melletti épületből — egy nagy zuhanyozó áll ott — a kis szellőző ablakon egy idegen — feltehetően — török — kamionos csúszik ki, s futni kezd a kamionja felé. Utána ordítanak:

— Megállj te, negyven forint egy fürdés, és azt sem akarod kifizetni! Meglógsz a fizetség elől! Menjél nyugatra, ott tízszer ennyi pénzbe kerül, hogy lemosd azt a mocskos pofádat!

Aztán két tagbaszakadt férfi utoléri a kis törököt, és — éppen Lorándék előtt — kíméletlenül elverik. Összerugdalják. A török könyörög, hogy ne üssék, kifizeti a negyven forintot, de nincs kímélet.

A két férfi — látva, hogy a török nem mozdul — otthagyják a földön, és visszamennek az épületbe.

Újra mozdul a csákány, reped a gumi, lassan előkerül az új köpeny is, Loránd már csak támolyog, kiesik a kezéből a szerszám, de utolsó erejével még utánanyúl, és dolgozik tovább, húzza a földön a régi köpenyt, majd rázuhan.

A „kolléga” áll meg mellette, lehajol hozzá.

— A francba.... Épp most akarsz bekrepálni. Szereztem egy másik munkát — int a férfi egy másik kamion felé. — Ötszázért lecseréljük és megvan az ezres. Szedd össze magad.

29