Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Gajdócsi István halálára
kiénekeljek”; — Ágh István panaszosan kiált fel: „Ments meg engem Uram az örök haláltól..— Serfőző Simon „ebben az országhatárral / körülkerített tanyában: hazámban” — a fogyó népet, az egykét veszi észre; — Kalász László meg Szent Ferencként károg a körülötte feketéllő varjaknak. De Saci, hiába voltál fegyelmezett, nem lehet künnyű Neked a föld, bár az ének, a Tietek, a Tied is megmarad. Váratlanul távozott közülünk Gajdócsi István, a Bács-Kiskun Megyei Tanács nyugalmazott elnöke. Baján született, mindig szeretettel emlékezett gimnáziumára, tanáraira. Jogot tanult. Az egyetemen találkozott Eckhardt Ferenc professzorral, és olyan írók egyéniségét és tevékenységét ismerte meg, mint Veres Péter, Erdei Ferenc. Fiatalkora óta nagyon szerette a könyveket, korán hatott rá Szekfű Gyula Három nemzedékje vagy Veres Péter Mit ér az ember, ha magyar című könyve. A bajai, bácskai környezet erősen befolyásolta életét: földközelben nőtt fel, olvasmányai is idevezették. Jött a háború, aztán édesapja is meghalt, így hazament művelni a három hold földet. S közben készült egyetemi vizsgáira. Aztán furcsa dolog történt: befejezve az egyetemet, diplomával a zsebében 13 évig gazdálkodott, parasztként élt. „Amit én szerettem volna csinálni a jogi pályán, azt nem csinálhattam, mást meg nem akartam csinálni”, — vallotta. A hadbírói munkától menekült vissza a földhöz. Majd 13 év gazdálkodás után a termelőszövetkezetek szervezésekor elnöknek hívják, aztán a járás élére kerül, végül hosszú ideig mint megyei tanácselnök dolgozott. Számos tisztséget viselt, így az Elnöki Tanácsnak is tagja volt. Gajdócsi István mindig szerette és pártolta az irodalmat, a művészetet. Még mint tsz-elnök írókat, művészeket hívott meg, szociológusokkal tárgyalt. Rengeteget olvasott, szerette a költészetet, nagy könyvtára volt. Szívesen foglalkozott a kecskeméti színház ügyeivel, így sokat emlegette Gábor Miklós Don Carlos-alakítását. Vonzotta a képzőművészet, szívesen nyitott meg tárlatokat, gyakran foglalkozott a város építészeti arculatával, így Kerényi József terveivel. Szerette a Forrást. A Valóság című folyóiratban Huszár Tibornak adott interjújában mondta: „A Forrás el nem dugulhat. Ha van ott valami probléma, vitatkozunk, esetleg kikapunk értük ... Ok csak csinálják azt, ami a meggyőződésük.” így emlékezünk Gajdócsi Istvánra. SZ. E. Gajdócsi István halálára A Szerkesztőség 95
