Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Szécsi Gábor: Földdé vált dalok, Circulus Vitiosus I., Színsirató (versek)
Szécsi Gábor Földdé vált dalok Mondd, barátom, írni lesz-e jobb alkalom? Szavaim árnyékot keresnek, földből lett, földdé vált minden dalom, hiányuk kínál fel szerepnek. Míg újra írom magam, és felettem virágkarú totemekre szőtt színek döntenek, nem bűn, hogy keveslem a testemen átmentett időt. Fenyegetnek: a kihúzott mondatok közé egyszer majd bezáratok. De addig is a Sehogyan köré fonhatok még annyi éjszakát, amennyi tükrömön egymásra rajzolt arc-vázlatok ringnak az öt érzék nyeste fürtökön. Circulus Vitiosus I. Legyen sötétség! És az éjszaka kilép medréből, szennyes árja hússzínű falak repedésein szökik. És csillagok elszórt ezüstjén örvénylenek az elhúzott függönyök szakadásain utcára csordogáló mondatok. És megtelnek az öltözők a tükrök mélyére kirakott látványok naprendszereivel. Hajnalig tapsolt — ez a játék! — pedig még várnia kell, amíg az ő testére is rátapadnak a fehér éjszakákon átmentett ritmusok. Mi lesz aztán? Legyen sötétség!, kiáltotta valaki. . . 48
