Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Szávai Géza: Mész az úton (regényrészlet)
ért semmit neki se az élete, hajítófát ért az élete, s ő akarja nekem azt mondani, hogy azért mégis ért valamit?! én nem irigylem a parádés fogatát, nem irigylem a sakkját, Icukát egy kicsit, egyszer-egyszer igaz nem kicsit, hanem erősen , irigyeltem, azt is értem, hogy miért ment hozzá egy húszéves lány az öreg királyi főügyészhez, csak azt nem értem, miért maradt vele az asszony, amelyik olyan, mint a mennyország, miért ült meg vele akkor is, amikor már otthagyhatta volna, amikor már csak egy lábtörlőfonó kapitalista maradék volt a főügyész, ezt nem értem, és ezért irigylem, s azt sem értem, hogy most, hogy a nyugdíját is rendezték, s magában is jól megvolna az öregember, akkor ez az Icuka, aki olyan, mint a mennyország, miért megy mégegyszer hozzá feleségül, mikor mind a tíz ujj ára tizenkét ügyes fiatalembert kaphatna. Csak a tulajdonviszonyokat kellene tisztázni, állami erdő, állami legelő, a városi néptanács diszponál* fölötte, ha diszponálna, mert az isten háta mögött van a völgy, no a másik előnye, hogy messze van, és elég kanyargós az út, inkább ösvény, de ezen az ösvényen kocsival is, biciklivel is meglehet közelíteni, prímán behajthatsz a völgybe, nahát mondjuk a völgybe vivő kanyarodó előtt egy bodega és egy parkoló, majd ha eljön az ideje, lesz erre invesztíció, de addig, addig a probléma, nohát az lenne a legjobb, kiutaltatni a gyerekeknek kirándulóhelynek, mert ugye nem szeles, a völgy nem szeles, erősen napos, s a kölyköket autóval oda lehet vinni, mondjuk minden ősszel és tavasszal egyszer, nem kell túlozni se. Hát én azt mondom, két kitárt kezemben két géppisztollyal hirdetem, az anyátok istenit, ebből halljátok, hogy nem kenetesen, paposán hirdetem, hanem határozottabban, a golyókat is szórom, márpedig az anyátok istenit, elölről kell kezdeni mindent, újrakezdés! pak-pak-pak-pak-pak-pak-pak-pak-pak-pak-pak-pak-pak- pak-pak, Andor újraszületik, úgy-úgy! fejjel lefelé lógatjuk, himbáljuk és ütöget- jük, mint az újszülötteket! újraszületik, addig himbáljuk és ütögetjük, míg újjászületik, a néptanító úr fogja himbálni, áll mellette és löki ritmusra, mint a harangnyelvet, hogy koppanjon a feje a falon, így-így, harangozzék vele szépen a kántortanító úr, mi pedig egy sorozat pak-pak-pak-pak-pak-pak-pak-pak-pak- pak, és indulunk. Ennél jobban kitalálni sem lehet, kinek tűnik föl különösebben, hogy a gyerekzsivaj sokkal hangosabb, mint a normál?! Egy sorozattal kilőni a borozdákat a fejetekből, pak-pak-pak, nem rongyos a határ, hanem egyetlen hatalmas felület, egy terelő sorozat, pak-pak, az anyátok istenit, hogy csodát is lássatok, kukoricára töltve a géppisztolyok, pak-pak-pak végig a mezőn, telelőni a földet, pak-pak-pak, búzára tölteni, zabra tölteni, belőni a táblákat, pak-pak-pak, ne köszönjétek, pak-pak, a sziklába is belőni a kukoricaszemeket, kukoricatáblát fakasztani a szikla falán, pak-pak-pak, na majd, meg, meglátjuk, meg. Ha meg lehetne tárgyalni vele, hogy a felesége igényelje ki a kölyköknek, hogy gondozzák, kirándulóhely, erdő és legelővédelem, kirándulás és hazafias akció, ezért a jó kicsi iniciatíváért a jókicsiasszonykát is kitüntetnék, ez hasznosabb, mint hogy derékig kivágott ruhákban lóbálja a csöcseit a színpadon, na itt még szavalhatna is a völgyben, kultúrakció, kultúrmunka, a szamártöviseket hazafias munkában kiszednék a kölykök, helyrepofoznák ügyesen a völgyet, hogy legyen egy kicsit piacos, én egy évben kétszer, háromszor is lemondanék a vasárnapról, * rendelkezik 41
