Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Szávai Géza: Mész az úton (regényrészlet)
se lát, s ez még ott se lát, ez csak akkor lát, ha tükörbe néz, mert nem szeret moziba járni, milyen emberek vannak a földön! Hogy ne szeresse valaki az olyan izgalmat, amit az ész vált ki?! nincs olyan ember, vagyis nem szabadna legyen, mert éppen elegen vannak, én ha régebb le akartam játszani egy igazán színvonalas partit, be kellett kocsikáznom Keresztárra, vagy vasárnaponként hozzám ugrottak át valahonnan az ismerősök, úri sport volt, na, ez a helyzet, ha úgy akarja, akkor azt mondom, magánjellegúen űzött, úri szórakozás, legalábbis vidékünkön, Vencel, melyről nem kell mondanom, hogy elmaradott vidék, miért lenne elmaradott, főügyész úr, egyáltalán nem, az itteni emberek ugyanvalóst megállották a helyüket, akárhová kerültek is az életben, fenét, Vencel, én másról beszélek, a sakk ma közösségi sport lett, az iskolásgyerekek is tudnak játszani, na inkább szeretnének, szegények, de ki tanítsa őket? hát ki foglalkozzék velük?! hát ki ért itt a sakkhoz?! épp csak a lépéseket és a szabályokat ismerik. A maga udvarán mindenki maga szab magának törvényt? hát éppen az, hogy nem szabsz magadnak törvényt, márpedig egyszer neked is meg kell szabjon valaki valamiféle törvényt, belelőni ennek a baromnak az agyába! kellett nekem odamenni?! Magdi miatt, de ő mi a fenének? s a kapuig ő vitte Árpikát, ott adta át Irmának, tovább nem is kellett volna mennünk, ha az ember előre látja a vereséget, mi a fenének kell belemenni a dologba?! én nem akartam bemenni az udvarba, csak Magdi miatt mentem, aki nem akart Irmára és a babára az utcán várni. A kicsi gyerek vékony hangja aztán pláne szúrós, vágós lenne, átnyiszilné a dobhártyánkat, egy kicsi gyermek nájIonnal erősített hangja, a mostani difuzo- rokban is olyan kellemetlen, olyan fémes! még egy szuper moziban is fémes, mint a megszorult fűrész vinnyogása, pont olyan. A Deák gyermek feje is olyan, mint a többi kölyöké, Andi mondja, ő aztán tudja, mert egész nap kölyökfej eket lát, s hogy bennem a hiba, a gyereken máris látszik a kreténség, dülledő szemek, kiugró pofacsont, a formátlan tökfej olyan, mint egy agyonpotyolt dinnye, az apjának a feje is ilyen, csak nem látszik, eltakarja a haja, de a nézése pont olyan kretén mint a fiáé, hogy lett ez mérnök?! képtelen vagyok elhinni, hogy ez a vaddisznó ért valamihez, egy ilyen állat, aki vigyorog, tudod, Zudor elvtárs, nem olyan zaj, amire te gondolsz, a gyermeket matracon altatjuk, mert akármilyen ágyból kimászik, még álmában is, hát akkor inkább matracra, onnan nem esik olyan nagyot, hát nem igaz? s amikor onnan legurul, a parkettba veri a fejét, az hallatszik le hozzátok, Zudor elvtárs, már bocsánatot kérek, megkötözni nem tudom, hogy köthetném le a fejét? Hogy a hang egy kicsit emberibb legyen, azt elérni, az lenne egy vívmány, hiába tesznek vásznat a difuzor elé, attól még pléhes a hang, a vászon nem tudja megszűrni a pléhességet, pláne mikor egy vékony gyermekhang hallatszik, vászon ide, vászon oda, ez olyan, mint az olló, milyen más, mikor az ember bebújik egy szinyorinával egy jó paplan alá, a paplant megemeli a fejével, s mint egy kemencében, suttog neked a szinyorina, s milyen hang ez! jóisten, s az embernek csak ilyenkor jut eszébe, mámá drákuluj, így születnek a nagy iniciatívák, hogy egy muki megy egy régi esernyővel az utcán. Én most elmehetek az iskolába, a gyerekek eljöhetnek hozzám, ezt már senki nem tilthatja, s el is fogok menni az iskolába, annyi értelmes gyerek van, miért ne tanulhatnának tőlem sakkozni? nem fogok többet egyedül ülni vasárnaponként és esténként a sakktábla előtt, a világossal is én lépek, a sötéttel is én lépek, 36
