Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Szávai Géza: Mész az úton (regényrészlet)
mondja nekem valaki azt, hogy a mozi nem terjeszti a demokráciát, mert terjeszti, ez törvény. A törvényt nálamnál jobban senki nem tiszteli, tudja a főügyész úr, tudom, Vencel, de ha maga nem érti meg, hogy én mit akarok mondani, akkor veszett ember, nézze, a törvény egy keret ugyebár, ami rendet szab az életünknek, na már most, a törvényt az emberek általában, és ez sajnos, Vencel, hogy általában csak akkor veszik észre, hogy létezik, amikor a nyomukba szegődik, amikor a törvény kergeti, csúnya szó, nem szeretem használni, sose szerettem, de szóval amikor a törvény üldözni kezdi őket, ezt így érzik ők, hogy üldözi őket, de mondom, a törvény nem üldöz senkit, ott van körülöttünk, törvénytisztelő emberek körül, akik olyanok vagyunk, mint a törvény, kérem ez nem lehet vita tárgya, na már most, ha valaki nem olyan, amilyennek a törvény szeretné, sőt! hogyha még sőt is, akkor a törvény kényszerítő erővel közeledik az illető felé, ezt elég nehéz magának érthetően megmagyarázni, Vencel, de lényeg az, hogy okos ember nem hogy szalad a törvény elől, hanem elébe megy, érti? elébe megy! Megy a muki az utcán, egy nagy lópikulát ért a technikához, semmit nem ért, s akkor csak karonfogja a szerencse, s bevonul vele a tudományok történetébe, minden érdem nélkül, hiszen a szinyornak csak egy esernyője volt, de különben oda sem szagolt a rakétatechnikához, s ez már megint demokrácia, nem igazságos demokrácia, de azért mégiscsak demokrácia, hogy egy esernyővel egy ember bevonuljon a rakétaiparba, s ez megtörtént dolog, nem hiszem, hogy mese lenne, bár manapság annyi mindent mondanak, s ez megint csak demokrácia, hogy annyi mindent össze lehet beszélni, s ez se egy haladó demokrácia, de ha ez az esemyős ügy igaz lenne, hej! — Egészségünkre, barátom! Ne mérgelődj, hátha csak enged majd a köposz*. S ha nem, áldás, békesség, igyál, előttünk az élet. Csak arra van törvény, főügyész úr, hogy a föld azé, aki megműveli, s én ezt a törvényt támogatom, én már kezdetektől támogattam a demokráciát, én ezt itt a kocsmában sem szégyellem kimondani, én ezt nemcsak máshol mondom, én ezt itt is kimondom, ahol nem muszáj, úgyhogy nekem nem kell azt mondani, hogy elejibe menjek, mert én elejitől kezdve ott voltam a demokrácia mellett, s ma is támogatom azt, ami demokrácia, nekem összeütközésem soha nem volt a törvénynyel, nem is szabadott volna legyen sohasem, én nem megyek se elejibe, se utána, ha nekem a főügyész úr ilyen tanácsokat ad, milyeneket is adjon, szegény öregember, örvend, hogy él, mi mindenen keresztülment ez is, az anyja istenit, s most újranősül, megint elveszi Icukát, s Icuka hozzámegy, ki érti ezt is? most már nem volna muszáj hozzámenjen, Icuka itt a kocsmában is kimagaslik, ez igen, ez kegyelmes asszony is lehetett volna, ahogy kinéz, látszik rajta a négy polgári, s hogy királyi főügyész felesége volt, ez örökké látszott rajta, az ilyen asszonynak csontja, húsa más mint a többié, egy ilyen asszony a mennyország, oda is kevesen jutnak be, Marci komám bejutott, igaz ő szövetkezeti elnök lett, kiemelkedett, nem a magamfajtának találták ki a mennyországot, Marci törvényesen járt Icuká- hoz, mert hát az el volt válva a főügyésztől, így a főügyész is meg volt nyugodva, mert respektálva volt a törvényesség, nem csalta meg őt Icuka, de eddig azért nem állott elő vele, hogy né, Vencel, elváltam a feleségemtől, pedig eleget deciztünk a patak partján, állingálva, mert a kocsmába nem volt belépési jogunk, mint * makacs (román) 28
