Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Kabdebó Tamás: A zsoldos, Hajnali válasz (versek)

hívén, hogy a támadó szél szusza az univerzum zsenge himnusza.

Holdrögök, Marsszondák, meteorok szavacskák miket egyetlen torok

bömbölése röppentett szerteszét majd elhalkulva, a szférák neszét

— kit a törvény s az örvény erre int — pályáján keringve hallgatja mind

mint földünk a napanyát, mint napanyánk az ősgalaktikát

figyelve tán a Tervező szavát ki teremtve méri önmagát

s dajkálja az óriáscsecsemőt a bölcsőjében megőszült időt,

s ez elnyeli a történteket, foga mint lepényt rágja a teret,

nem rettenti meg semmi rettenet, mert közömbös: nem érez, nem szeret.

§§§§§§

Ha felétek távoli távolok elmém lóhalálában loholok

vagy Galliát fogva egyhelyben ülök s nem elfelé: befelé repülök

hol atomtérben neutron kering majd kiszabadulva, zajlik megint

így együtt látok: sugár ívén át s a sugár szívében galaktikát.

Ha összeadom, ha hasogatom csak ezt az építőkockát kapom

mi mennyet épít, poklot, szivárványt rózsaillatot és vörösmárványt