Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Herceg János: Ella (esszé)

dolog, de Aszófőröl igen nehezen mozog az ember. Telefon, villany nincs, az egész isten háta mögött van, de mi nagyon jól érezzük magunkat Lacival. Bár ö szegény a szokott betegségénél is rosszabbul van most, influenzás és homloküreg-gyulladása van. Nagyon nehéz itt az élet, de Laci nem hajlandó sehova máshova menni, és én boldogan segítek itt neki, amennyit tudok . . . Zsófinak itt maradt egy blúza, azt szeretném Jánossal elküldeni, ha feljön. Mert ha egy mód van rá, okvetlen felmegyek akkor egy napra, Lacit szegényt megint itt kell hagynom, pedig vízhordástól fűtésig rengeteg dolga megy el, ha én nem vagyok ott. . .”

1957. aug. 19.

„Már két hete vagyunk mind itthon. Laci dolgozni meg aludni persze nem tud. De most elutazott Vásárhelyre, ahol kedvenc osztályának lesz a tízéves érettségi találkozója. Nem nagyon örültem neki, de vitatkozni sem akartam vele. így most ketten vagyunk itthon Csillával. Kicsi Laci Szarvason van, a másik nagymamánál. Jutka igen kedvetlenül egyedül van otthon. Voltak öreg Lacival kirándulni Jóskánál, aki jól van. Még nincs meg az útlevelem, így nem tudom, mikor indulok Prágába Laci helyett a magyar írókkal. Állítólag szép utat állítottak össze nekünk a csehek. Nagyon várom már, hogy végre kicsit kikapcsolódhassak a ’nagy család’ minden zűrjéből, bajából. Igen fáradtnak érzem magam. Ha hazajövök, festetni kell a lakást, mert rémesen néz ki már... Nagyon jó lenne édesem, ha néha itt lennél a közelemben.”

Jött is aztán két képeslap Prágából, úgy tűnt, hogy sikerült a kikapcsolódás. Otthon azonban elölről kezdődött minden, ha lehetséges, még nagyobb bajokkal s még rosszabb hangulatban.

1957. X. 9.

. . kérem elnézésedet, hogy ilyen nehezen válaszoltam, de én még mindig a nagytakarítással vagyok elfoglalva. Közben mindenki lefeküdt ázsiai influenzában, sőt magam is láz nélkül, de irtó fájdalmakat álltam ki három napon át, s a szivem most is érzi. Laci ezalatt Tihanyban főzi magának az ebédeket és mos, mosogat, felmos. Távol Pesttől, teljes nyugalomban éli az ő sajátos elképzelése szerint az életet, ami azt jelenti, hogy havi ötszáz forintnál többet nem szabad magára költenie, mert egy munkásnak sem lehet ennél többje. Teljes karthauzi életet él. Most megyek majd le hozzá egy hétre. Közben Judit is vett Lacika mellé egy lányt, aki teljesen megbízhatatlan, percek alatt képes elemelni valamit. így a kicsi mellett most a lányra is vigyáznom kell. Nem beszélve Jutkáról, akiben én tartom a lelket. . . Közben szegény Lőrinc temetése is hetekre levert bennünket, tudod, mennyire szerettük őt, s milyen tragikus volt, hogy tüdőrákban halt meg, amire senki sem számított, azt hittük, trombózis fog vele egyszer végezni. . . írt Sonja Perovic, és kért Lacitól minden Németh-mű fordítására kétéves opciót, mert jött egy levél a RÁD nevű kiadótól, hogy visszalép az Iszony kiadásától. . . Ezért Zsófi menjen el Sonjához, és tudja meg, mi van . . . Jóskáról viszont semmi jó hírünk, most már nehezen bírja a dolgokat, pedig ahogy kinéz, még sokáig kell bírnia.”

A dolgok nagyon lassan rendeződtek. Feleségemet az egész 57-es évben a magyar menekültekkel való törődés foglalta el. Leveleket közvetített az iloki meg mataruska-banjai gyűjtőtáborból Magyarországra, nem győzte a csomagokat küldeni édességgel, de aztán mégiscsak vége lett, s lassan Ella körül is rendeződtek a dolgok. Editéknek sikerült kijutniuk, s Jóska, akit a forradalom alatt egy munkástanács elnökévé választottak, kiszabadult. Az Égető Eszter megjelent szerbül, s a Kossuth-díjnak kellett volna lecsillapítani a kedélyeket N. L. és családja körül, s talán ez volt a legnehezebb.

20