Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Herceg János: Ella (esszé)

Február 22-én keltezett lapja csupa bizakodás:

„Laci, mint tudjátok, megint új harcra készül, írásra. Én örülök neki, mert mégiscsak ez az író hivatása, s nem az üres szobában való kiabálás. Ezen a héten Kecskeméten voltam. Talán tudjátok, hogy van ott egy hold parcellánk, 'ami a Tanúnak egy évi honoráriuma volt. Azt telepítem most be szőlővel és gyümölcsfával. Reggel hattól este hétig veszekedtem azokkal a csavaros eszű magyarokkal, akik tudják, hogy Pestről Kecskeméten nehéz gazdálkodni. De ha sikerül, akkor Laci régi vágya is teljesülni fog, négy év múlva oda költözünk, és csak télen leszünk 4-5 hónapot Pesten, vagy Olaszországban. Persze a lányainkat valami szigorú intézetbe adnánk, mert addigra főképp igen rájuk fog férni. Magdi jól van, jár iskolába, és tegnap csupa dicséretet hallottam róla. A múlt héten azzal leptek meg, hogy Magdi „levizsgázott” franciából. Ti. ősz óta Laci tanítja öt, és most bemutatták, mit tudnak. Igazán van hajlama Magdinak nyelvekhez, annál kevésbé Ucónak, aki viszont irodalmár és a magyarok történetétől az Erdély-kötetig mindent búj, ami betűből áll. Viszont Gigiben az anyai örökség teng túl, ruhán, táncon kívül csak ami huncutság, az érdekli. Én most az olasz utamnak örülök. Babával megyünk nagyon jó társaságban, hat napot utazunk Bécs, Velence, Nápoly és Róma megállásokkal. Innen a társaság hazamegy, mi pedig Firenzén, Genován, San Remón és Milánón át — persze itt tartózkodni is mindenütt akarunk, s a Gardához jutni pár napra. Ahol a legjobb lesz, ott tartózkodunk legtovább. Most nagyon lázasan készülök erre az útra, mi jön közbe megint, ki tudja . . . Egyéb újságom alig van. Rohad az irodalmi élet tovább, mint eddig is. Mindenki oda tartozik, ahol a legtöbb hasznot lehet húzni. . . írj még Margitkám 10-éig, addig itthon vagyok. Ne légy lusta, mert aztán csak áprilisban találsz itthon.”

Ella olaszországi útja alatt sok minden történt, úgyhogy április 18-án írt lapja időben le is maradt az események mögött. Ő még örül Szekfű jó véleményének, s két hét múlva ígéri a Kisebbségben-t elküldeni, holott azt N. L. már elküldette Szirmainak, a Kalangya szerkesztőjének, s így az én „lelki válságom” is ürügy volt, mert nem akartam a könyvről írni. De folytassa ő:

„ . . . már nem tudtuk elképzelni, mi is van veletek. Szirmai azt irta, János visszaadta Laci könyvét, mert ’lelki válság’ miatt most nem dolgozik, és te sem írtál már olyan régen, nem tudtuk, mi lehet veletek és Zsófival. Azóta Szirmai irt, a VII. Gergelyt is közli, de még csak Kalangyát se kapunk már hat hete. Itt a Nemzetiben próbálják a VII. Gergelyt, és két hét múlva lesz a bemutató. Milyen kár, hogy most nem beszélhetjük meg, hogy jöttök-e? Nagyon kipihenve értem haza 4 remek hét után Olaszországból, még utólag is kértem 100 pengőt Lacitól és küldött. Idő jó volt, egyetlen esős napunk nem volt, míg itt folyton szakadt. Démusz Baba volt velem. Azalatt, míg én odavoltam, Laci is szült egy elég aktuális könyvet. Az utolsó Magyar Szemlében Farkas Gyula (Asszimilálódni vagy sem) könyvével kapcsolatban. Szekfű négy embert tart jogosnak a magyar kérdésről nyilatkozni (mert itt most mindenki magyar- kodik), Bethlent, Ravaszt, Babits Mihályt és Lacit. (Jó társaságba került!) Szekfű irt is neki, hogy írjon erről. Mint tudjátok, ö 6-7 hónapja egy sort sem írt már, de annyi oldalról kérték, hogy nekilátott. Persze, ő nem tudta a Magyar Szemle keretében 30-40 oldalon ezt elintézni, tehát könyv lett belőle, és ezt csinálta, két hét múlva kész lesz, majd küldök belőle. Betörik a fejét érte, gondolom, de ti azt már tudjátok, hogy ő milyen. Liliék a Baumgarten- dijon két hónapra Olaszországba utaztak, így őket most már soká nem látom, egy hete mentek el... Máraiéknak született egy szép kis gyerekük, és hathetes korában szepszisben meghalt. Szörnyű dolog volt, mert Máraiék eddig elég rosszul éltek, és ez a gyerek mindent renbehozott volna. Tamási Áron Tündöklő Jeromos c. darabját most szombaton mutatja be a Nemzeti, nagyon kíváncsiak vagyunk. Ezután jön a Gergely. A magyar írókat itt nyáron mutatják be, a legrosszabb szezonban . . . Június 1-jén Sátorkőre megyünk. Laci és a gyerekek örülnek. Anyóssal rossz lábon állok, de erről ne írj, pukkad az olasz útért rám. Mi van Zsófikával, írj meg mindent részletesen róla és magatokról is. Meghalt az egész Kalangya-társaság, vagy

9