Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Gonda Irén: Porviharok a mezőgazdaság fölött

tásról leszoktatottaknak van-e annyi erejük, hogy a több évtizedes megszokotton változtassanak?

A változtatni akaróknak nemcsak új fogalmakkal, szervezeti kapcsolatokkal kell megismerkedni, pedig az sem egyszerű. Az önállósodni akarónak van-e pénze újbóli vagy első ízbeni berendezkedésre, gépekre? Hát hite, elszánása és főként bizalma? Azt mondja a Nyírségi Állami Gazdaság vezérigazgatója: „Különösen pénzügyi körökben van most sok híve a kisüzemesítésnek, a nagyüzemek kizsákmányolása után innen remélve a többletelvonást.” Nem hallotta ezt, s mégis így vélekedik a szőregi kisgazda: „hírlik, hogy ismét lehet majd parasztként gazdálkodni. Csakhogy 350 ezer forint egy MTZ traktor ára, a hozzávalókkal meg vagy 600 ezer forint, hogyan lehet azzal 400 forintos búzát termelni? És az adót hogyan gondolja az állam? Lehet, úgy gondolkodik: a régi teheneket lefejtem, tönkrementek, újakat kell szereznem. Ugorj, mondja most, s aztán megeshet, kétszer örül a hiszékeny: amikor ismét a maga gazdája lesz, meg amikor el tud menekülni tőle.

* * *

Mit tegyünk, tehetünk, hogy a továbbhaladást lehetetlenné tevő utcaszűkületből kifelé farolás közben a gazdálkodás értelmének, a világon a legfontosabb „cikket”, az élelmiszert termelő ember méltóságának visszaszerzése közben semmi érték ne vesszen el — fölmér- hetetlen az úgyis, ami a mezőgazdaságnak a sarkaiból való kifordítása során eddig elveszett —•, hogy a felhalmozott termelőalap, szellemi kapacitás ne csorbuljon, hogy ami életképes, ne csak hogy megmaradjon, hanem ki is viruljon? Mint munkám során évtizedeken keresztül tettem, most is a legilletékesebbek, mert érdekeltek vélekedését, elgondolásait figyelembe véve próbálom vázolni az elodázhatatlan tennivalókat s a módokat is.

Mivel mezőgazdaságunk termelésében a földterület 71 százalékán gazdálkodó termelő- szövetkezetek szerepe a meghatározó, s felhalmozott vagyonúkban az ilyen-olyan módszerekkel belevitt-hajtott apáink sok keserve, kezdeti ingyen munkája, nélkülözése, majd a továbbgyarapítók sok-sok erőfeszítése épült bele, első helyen említendők.

Tovább nem halasztható feladat gazdálkodásukat az állami beleszólástól, pénzügyi és más „szabályozásoktól”, a bürokrácia nyűgeitől, a mindenféle hivataltól való függőségtől, kiszolgáltatottságtól megszabadítani, tagjaikat pedig visszahelyezni tulajdonosi jogaikba. Hogy mennyi munkabért fizet, akar-e beruházni vagy sem, gazdálkodásában hogyan teszi érdekeltté tagjait, milyen feltételekkel vonja be anyagi erejüket a közös tevékenységbe, év végén — adója, kötelezettségei kifizetése után — miként osztja fel nyereségét, képez-e ilyen-olyan alapokat s mekkorákat, bízassák rá. Annak megállapítása is — márcsak a kilátásba helyezett szektorsemlegesség miatt is —milyen adminisztrációt tart szükségesnek. Ha a hivatalok „érdemes vele jóba lenni” emberei elvesztik beszámoltatási, berende- lési, ellenőrző, jóváhagyó és más jogosítványaikat, a mostaninál kevésbé várhatják el majd, hogy névnapjukon külföldi italokkal köszöntsék őket a szövetkezetek elnökei, hogy ünnepek előtt kocsijaikba demizson borokat, borjúhúst s más ajándékokat rakjanak, az év minden szakában pedig vadásztassák, vendégházaikban, pincéikben vendégül lássák a dínomdánomozhatni szeretőket s népes társaságukat.

A hivataloktól, illetéktelen beavatkozásoktól való függetlenedés természetesen nem zárná ki néhány, a hatósági ellenőrzés körébe tartozó, össztársadalmi érdekeket védő közbeavatkozást. A növénykártevők és betegségek, az állatjárványok, a víz- és környezet- védelem előírt rendszabályai e körbe sorolandók. Azt nem tenném ide, hogy a kopárrá tett határ védelmére írják elő a gazdálkodóknak széltörő fasorok létesítését, hogy ne a gépek egyenesebb haladásához igazítsák a természeti környezetet, hanem fordítva, azt sem, hogy tegyék rendbe talajaik kémiai állapotát. Majd ha egyre gyakrabban meglepi őket a porvihar, a talajt is kiviszi — a drága vetőmagvakkal együtt — cukorrépa-, kukoricavetéseik alól, ha „megveri” a por, a homok zsenge őszi vetéseiket, csökkennek terméseik, tudni fogják maguktól is, mit kell tenniök. Még a szerves trágya elfelejtett kezelését és hasznosítását is megtanulhatják.

79