Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Gonda Irén: Porviharok a mezőgazdaság fölött

rik, nincs az orrukra kötve, milyenek a szerződések. Annyi el-elhangzik néha, hogy töredék áron exportálunk ugyan, de vásárolunk is hasonló árakon. Csakhogy a mezőgazda- sági exporttételeket ellentételező — állítólag csakugyan alacsony árú — nyersanyagok, energiahordozók nyeresége nem a mezőgazdaságban, hanem az iparban csapódik le. Oka lehet annak, hogy még sohasem készült „agrárkassza”: nézzük meg, mit tett bele és mit vett ki belőle? Az évi 600-800 millió dollár aktívumú külkereskedelmi mérlegen kívül hadd kerülne napfényre a többi tétel is.

Bárhogyan is van: nem elegendő azt mondani a mezőgazdaságban — s a bárhol — dolgozónak, hogy ez sem gazdaságos, az sem, ez sem kell, az sem kell: szükséges elindítani valamit, autó- vagy bugylibicskagyártást, hogy az emberek dolgozhassanak, megkereshessék kenyerüket. A példák sokasága lenne hozható arra, hogy erős mezőgazdasági üzemek nem képesek olyan keresethez juttatni nem nyolc órát dolgozó embereiket, mint a semmi haszna hivatalok vagy a csőd szélén álló ipari üzemek a közelükben. Ez utóbbiaknak egyébként lehetőségük van áremeléssel növelni nyereségüket, bizonyítja, hogy az ipar egészében 13,9, az építőiparban 25,1, az élelmiszeriparban 15, a mezőgazdaságban 9,6 százalék volt az 1987-es kimutatások szerinti vagyonarányos nyereség. (Idénre a TOT számítása szerint vagyonarányosan 3,2, termelésiérték-arányosan 5,2, ráfordításosan 4,2 % tiszta jövedelem várható.) Ki fog így tőkét fektemi a mezőgazdaságba? Még az is kimenekül belőle, aki még benne van. A hétköznapok tapasztalata is bizonyítja ezt: a hektáronkénti 4,5-5 tonna búza, 6-8 tonna kukorica — tehát óriási termés — alig hoz nyereséget, ha azonban valamely ipari üzemnek — négermunkaként, alacsony munkadíjért — „bedolgoznak”, akkor nehézkezű falusi asszonyok a varrással, egyszerű alkatrészek, mütyürök készítésével tekintélyes, a mezőgazdasági tevékenység veszteségeinek pótlására is jutó nyereséget termelnek.

A gazdasági ellehetetlenülés okai között találjuk a pénz- és hitelpolitikát is. A szövetkezetek sóvárogva várják első nagyobb pénzüket, aratás után a búzáért kapottat, ezzel szemben tavaly jelentős részüket váltóval fizették ki, amelyért viszont sem gépeikbe üzemanyagot nem adtak nekik, sem adót fizetni, hitelt törleszteni nem lehetett velük. Hitel... A mezőgazdasági termeléshez mindig is hozzátartozott, hiszen verni, arami évente egyszer lehet, a borjúból hároméves korára lesz tehén, lassú a pénz forgása. Mégis le kellene szokni róla. Ha lehetne. A régi parasztok az uzsorakamattal dolgozó bankokat átkozták, akik az ötvenes éveket megélték, modern padláslesöprésnek mondják a mostani pénz- és hitelpolitikát.

A szövetkezetek csaknem fele lehetetlenült el, valamennyinek pedig az államosítása zajlott le az elmúlt évtizedekben. A jogszabályalkotók, a gazdálkodás éves eredményének felosztása felől hivatalból intézkedők, az ellenőrzésre, elszámoltatásra, jelentés- és adatkérésre, bírságolásra, kártérítésre,beidézésre, körlevelekkel feladatok kiosztására, a munkabérek szabályozására magukat felhatalmazó hivatalok, szervezetek évtizedek óta figyelmen kívül hagyják azt a csekélységet, hogy a szövetkezet nem állami vállalat vagy költségvetésből gazdálkodó hivatal, hanem „a szövetkezeti tulajdon alapján, a közös és háztáji gazdaság összekapcsolásával a szövetkezeti demokrácia rendszerében önálló, tervszerű gazdálkodást folytat”, önállóságának csorbítása tehát érvényes törvényt sért. Szabad nálunk törvényt sérteni? Pedig tudnak róla, akiknek tudniok kell, hiszen sok év óta teszik szóvá a szövetkezetek gúzsbakötött vezetői. Az utasított vezetői. Előírás többek között a munkavédelmi, személyzeti, emelőgépügyi, rehabilitációs, földügyi előadó, belső ellenőr tartása, ha szükség van rá, ha nincs, újabban az adóapparátus mellett — vagy helyett? — az adóügyek, a biztosító helyett a CSÉB, a pénzintézetek helyett az átutalási betétek, a társadalombiztosítási hivatal helyett a kifizetések intézése. Egy-egy gazdaságnak évente 200 jelentést kell készíteni, 30-40 ezer adathely kitöltésével. A békési tsz-ek szeptember 1-jével megtagadták ezt.

Az irodaházakban asztal asztal hátán, az adminisztrátorok serege könyvel, számol, összesít, adatokat csoportosít a különböző főhatóságok előirása, dátummeghatározása szerint. A gazdaságoknak nagyon sokba kerül — hát még az országnak! —, hogy kimutatás74