Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Géczi János: Patkányok, Szalamandrák (elbeszélések)
Elámult. Nem engedtem szóhoz jutni, mert beszűkült pupilláján dühödt ellenkezést fedeztem fel. Inkább az ágyhoz vonszoltam. — Férfiak. Ez nem elég ok arra, hogy kurvához járjanak? — Erre a következtetésre még sohasem jutottam. Holott elég gyakran van időm gondolkozni, tudod, nincs sok bolond, aki télvíz idején ide felbaktatna. — Soha nem hoztak fel csomagot, táskát? Vagy valami más pakkot? — Nem. — Biztos vagy ebben? — A reverendájuk alatt is idecipelhették! — rökönyödött meg egy pillanatra. — Na látod! — De azt levetették. Láttam volna. — A falakból soha nem hallottál mocorgást, kaparászást, zajt? — A vízvezetékét. Ha megindul a víz, akkora benne a moraj, mintha földrengés lenne. Néha meg hörög. Vagy szuszog. De a patkányok . .. — És a szaguk? — Azt már éreztem — sikoltotta, és a párnák közé vetette magát. Oda rántott engem is. Addig izgett-mozgott, amíg fölém nem került. Ekkor sírta el ismét magát. — Tizenkétszer éreztem! De mint már mondtam, a fiújától nem tart az ember. Kell valaki, akiben meg lehet bízni. — Kell, kell — simogattam a haját, amíg megnyugodott. . Tenyerével szétmaszatolta a mellkasomra sírt könnyeket, belefeledkezett a látványba. — Te, ez sós! — érintett meg nyelvével. — Mi más lehetne! — A sírköveknek is ilyen az ízük. Ha esik az eső, én kijárok köveket nyalni a temetőbe. Nem vagy te kísértet? Tudtam, alkalmas a pillanat. Az újabb időkből Schmid Wolfgang Máriát idéztem, aki mint a müncheni múzeum konzervátora foglalkozott 1912-ben megjelent tanulmányában a város szentjének nevezett királyné — jeles patkányszakértő — sírjának kérdésével Das Grab der Königin Gisela von Ungarn. Gemahlin Stephans I. des Heiligen címmel. Tanulmánya beszámoló a királyné állítólagos passaui sírjának megvizsgálásáról. Szépséges szeretőm elfeledett mindent, olyan igyekezettel végezte kötelességét. S közben meséltem, meséltem, meséltem, minél messzebbre tolva az előbb- utóbb bekövetkező pillanat vulkanikus erejű robbanását. — Schmid egyházhatósági engedéllyel felbontotta a sírt, s azt találta, hogy már korábban, talán az új kő ráhelyezésekor, 1420 táján megbolygatták. Az üreget majdnem feléig betöltő humuszréteg tetején, a sír egyik sarkában gondosan összegyűjtve találták meg egy csontváz részeit a koponyával. Míg a szintén alaposan megvizsgált humuszrétegben, a csontváz eredeti fekvőhelyén már csak pár csontvázrészecskét. A leletet antropológiai vizsgálatnak vetették alá, amely igazolta a talált maradványok összetartozandóságát, a humuszréteg tetején gyűjtött csontok és a csontváz eredeti helyén talált részecskék egy emberé voltak, s ez, a legszakszerűbb vizsgálat szerint, egy 60-70 éves, magas növésű, gracilis csontalkatú nő volt. A többit már az elpihenő fej simogatása közben meséltem. — Mindössze annyit eredményezett a felbontott sír megvizsgálása: előkerültek 7
