Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Gömöri György: A szertartás után, Ilyenkor, Két mondat a világról, Álomkommentár (versek)
Gömöri György A szertartás után „Egyes primitív népek közön még ma is dívik az endokannibalizmus, az elhunyt személy húsának a rokonok által történő rituális elfogyasztása” (Egy antropológus) 1. Végül is megettük szeretett apánkat. Testvériesen, egyenlő falatokban; mi, ti, ők. Még el sem halt a siratok ihletett óbégatása, még meg sem ragadt a frissen fényesített dicsfény új Atyánk fején, már belekezdtünk az ízes lakomába. Hát öbelé már nem halunk bele. S hogyan kísért még, mint fogatlan tigris, távolról bőg csak sértett szelleme. 2. — Azt hiszitek, mert felfaltatok, többé nincs hatalmam rajtatok? Én nemzettelek, én neveltelek, én büntettelek, háládatlanok! Nem fog rajtam sziszegő átkotok, mint ahogy életemben is megvetettem félelemben-fogant hizelgéstek! Megcsonkíthattok, felzabálhattok, élek úgy is, minden zsigeretekben, rontástól-varázslattól félszetekben, idegenre-vicsorgó éhetekben! Minden hazugságotok én vagyok. Minden zsákmány, minden áldozat — én vagyok. Minden karón zsugorodó fej én vagyok! Míg nemző erőtök el nem lopja fiatok, oly biztosan, mint házat tartó négy cölöp: itt maradok. 1963 1
