Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Géczi János: Vázlat (Szőcs Géza: A sirálybőr cipő könyvéről)
E mítoszteremtő alkotóknak megfelelő „kifutási” idő kellett ahhoz, hogy a teljesség képének összetevőit szándékaikhoz megtalálják, s szándékaik alkalmasan tudjanak megvalósulni. Ezért, hogy ún. korai műveik utólag kapják meg végleges — pillanatnyilag végleges — helyüket, és meglehetősen különböznek a versek kötetbeli, életművön belüli és a helyi értékei. Szőcs az a kivétel, aki — lényegében második kötetétől fogva — kezdetektől konzekvensen építi a maga kozmikus léptékű, de mégis emberszabású világképét, már-már tudatosan megtervezettnek és kivitelezettnek vélhető mindaz a poétikai, közéleti, magánéleti eseménysor, ami megtörtént véle, s ami még megtörténhet — hiszen a mű: az élete (s dokumentációja az eddig megjelent hét könyv). t Feltűnő, hogy a nemzedéki jegyeket nem a derékhad képviselői adják, hanem az élenjárók. A könyvmű elemeire Szőcs újabb kötetében is — éppen a legkiválóbb alkotásokban — alkalmasokat találunk. Ilyen Az író és a bíró, a Waldemar Daa lányai, a Fúj a napszél, az Egy szerelem teljes története, az indiánversek, az Ez már a feltámadás és a Születésnapomra. Szőcs Géza rendkívül sokat idéz különböző művészi és nem művészi szövegekből. Ezek az idézetek gyakran nem is egyszer jelennek meg, hanem többször, vagy többszörös és egyre áttételesebben utalásos formában, akár önidézetekkel tarkítottan, vagy pl. úgy, hogy egy önidézet legyen a végeredmény, esetleg a külső idézetek lánca álljon elő. A létrehozott vonatkoztatási és referenciarendszer Szőcsnél költészetképző erejű. Egy-egy versen belül aztán váratlanul belső összecsengések jönnek létre, hogy embereket, korokat, eszméket megidézve tágítsák a vers határait, már-már anyagtalan tisztaságban fölmutassanak ilyen-olyan szubsztanciát, vagy rávilágítsanak a költészet által távlatossá és bemérhető- vé váló összefüggésekre. A Születésnapomra költeményben — mintegy alkotói módszerére utalva — a könyvműképzés ilyen módjára maga a szerző lábjegyzettel utal. A kilencvensoros versben számos idézet, önidézet, utalás, önutalás segítségével jön létre egy olyan szöveg, amely egzotikus értéket hoz a magyar költészetbe: olyan verset, amely meg sem születhet, s szinte érvénytelen műveltségélmény és költemények nélkül. Kosztolányi négy sorára: Most harminckét éves vagyok. / Nyár van. / Lehet, hogy tán ez, amire / vártam József Attila Születésnapomra c. versének kezdősora: Harminckét éves lettem én — rímel, s Szőcs Géza egyszerre mindkettőjükre: Ma 32 lettem én is. A születés- napi versben torzított utalások garmadája határolja a Szőcs Géza-i teret. (Pl. szintén József Attilára többszörösen utal: Forgolódik a gumibot I álmában rám emlékezik: / a gumibot is aluszik s a társadalmi tudat is: / máma már nem hasad tovább vagy Anyám kopt volt, / az apám csángó; de Illyés köteteimét is idézi — hogy aztán továbbvigye és kitágítsa a gondolatot — Az volt a hazám, ahogyan éltem / haza a magasban fsa mélyben.; miközben Bállá Zsófia Ahogyan élek, az a hazám verssorra is utal. De találhatunk Petőfire — nem estem el én I a harc mezején — s rajta keresztül még annyi másokra, Orwellre, Radnótit, Horatiust is előhívó utalást. Mindezt régebbi Szőcs Géza-verssorok ellenpontozzák, illetve rendezik el, olyan térbe állítva a verset, amely vonatkoztatási rendszere magát az önidézetet hozzák működésbe. LEVELEM NEM CENZÚRÁZZA BÖRTÖNŐR / S A FAL SE LEGYEN NAGYON-NAGYON TÖMÖR / ÉS NYÍLJON AZ ESEMÉNYEK ÉS A DOLGOK KÖZÖTT ANNYI RÉS / AMENNYIN ÁTFÉR ÉPP A KÉZ S A KÉS. E sorok a Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás egyik központi versét — így a kötetet is — állítja egy nagy rendszerbe, amelynek egyébként tagja az Egy szerelem teljes története is. A könyvképzés — és az idézés-utalás — másik formáját a Waldemar Daa 4. része mutatja, amelyben egy Farkas Árpád-vers első húsz sorának kilenc variánsát állítja elő. Ahogy távolodik az eredeti verstől, úgy folklorizálódik, s úgy épül be a már mondott közös tudatba — amely lehet akár egy nemzeté is —, amelybe szervülésre tudatosan készül alkotónk. De nem művészi idézetek is beszármaznak a kötetbe (A végtelenből kivont végtelen, Egy rossz vers visszafejlesztése, Csingacsguk látogatása a világosi villamossági üzletben). Hasonló szerepet töltenek be, mint a művészi idézetek, vagy a költő „megjegyzései”, önmagyarázó mondatai — az egységes könyvtest és gondolkodási rendszer létrehozásáért vannak. A szőcsi könyvmű elemei között számos nem saját jel (és a jel jele) ismerhető fel. A nyelvi tágasságot és társasságot, a létezés eseményeinek egymástól elkülöníthetetlenségét, az egészre való igényt a tudományos nyelv másodlagos jeleinek beemelése is mutatja, akár képletek formáját ölti, akár „áltudományos magyarázatokét”, akár ha a hasonlatok érzékleti vagy gondolati oldalaként. Néha csak tipográfiai eljárás, vagy olvasói ráhangolódás kell ahhoz, hogy különben kemény tudományos megállapítás más értelmet is kapjon (pl. RÁCS VAN A KRISTÁLYOKBAN IS). Szerkezeti pillér szerepet kapnak a köznapi — a beszélt vagy az írott nyelven fogalmazott szövegek is. Nem ritkán ezen újságcikkrészletek, párbeszédtöredékek, levélkivágatok állítják a verset pályájára. S emiatt erőteljesen megjelenhetnek a közvetlen politikai, közéleti, társadalmi utalások. 92
