Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Ö. Kovács József: Bognár Zoltán: Szilády Áron
az egyértelmű polgárosodást vállaló modern szemlélettel és módszertani felkészültséggel rendelkező szaktudományosságban, az 1870—90-es években teljesedett ki. A nyelvészeti és irodalom- történeti ismeretanyag birtokában vállalkozik Szilády jelentősebb műveinek értékelésére is. Elemzi magyarságkutató szakterületének XV— XVI. századi vonatkozásait, s világos gondolati mederben maradva, a filológus pontosságával érteti meg velünk, hogy a különböző tudományterületeken kimagaslót alkotó orientalista, nyelvész, irodalmár, történész, filológus, etnográfus Szilády hogyan jutott el a rendszeres tényfeltáró munkához. Ha indokolt, vitatja állításait és mai tudásunk anyagát jól hasznosítva mondja ki véleményét, mint például: Szilády kissé propagan- disztikus dolgozatot írt a török korszak alatti egyházi életről, melynek szemlélete érezhetően felekezeti érzelmek által táplált talajon állt, s a reformáció tényleges politikai és kulturális jelentőségét a „nemzeti” törekvések egészével azonosította. Igaz, teszi hozzá másutt a szerző: Szilády egyébként igyekezett mentesülni a korára jellemző, előítéletektől terhes és felekezeti megkülönböztetésre hajlamos magatartásformák hatása alól. A fenti, finomításra szorult megállapítás ellenére is, árnyaltabb ez a Szilády alkotta hódoltság kori kép, mint a korabeli, többnyire romantikus történelemfelfogás. Bár ez utóbbi rá is hatott. Szilády nyelvészeti munkássága igazán 1872- ben bontakozik ki. Elméleti és kutatói, nyelvtörténészi kiteljesedés ez, miközben jut ideje a Magyar Nyelvőr című folyóirat szervezési munkálataira is. S e kérdésben is logikus következtetésre jut Bognár Zoltán: korrigálja a Szilády folyóirat- szervező tevékenységével kapcsolatos szakirodalmi tévhitet, amely a tudós jelentős szerepét homályban hagyva, az előtérbe figyelmetlenül Szarvas Gábort helyezte. Kézbe kell venni e munkát azoknak is, akik a Régi Magyar Költők Tára, vagy a „névtelenek folyóirataként” jellemzett Irodalomtörténeti Közlemények létrejöttének körülményeivel és további történetével foglalkoznak, hiszen mindkét kimagasló sorozat hosszú időn át munkát adott Sziládynak. Életének külön korszaka irodalomszervezői tevékenysége. Politikai pályafutását illetően is sokkal árnyaltabb, valósághűbb véleményt formál a szerző, mint azt a korábbiakban mások tették. Akár a jegyzetanyagban hivatkozott levélgyűjtemény, akár itt, e műben nem említett, az 1979. évi Cumaniában általa közölt húsz levél sejteti, hogy a téma: Szilády képviselősége és pártpolitikai elgondolásai, vagy éppen csak egyszerű látleletei még ennél is bővebb kifejezést érdemelnének. Például a történészek számára (országos ügyek tárgyalásai, Szilády és Tisza Kálmán kapcsolata, kiskunhalasi gazdasági-társadalmi kérdések, Páka-per stb.) Mindezt tökéletesen alátámaszthatják és kiegészíthetik a múlt századi helyi pártok működésére, Mocsáry Lajos szerepére vonatkozó és kutatók kezei által csak elvétve érintett levéltári forrásanyagok, vagy más — Szilády személyét egyéb szempontból is érintő (pl. Nagy Szeder István tulajdonában) — gyűjtemények. A szerző is lépten-nyomon jelezte a további több irányú kutatások jelentőségét. S talán ezzel kapcsolatos az is, hogy valószínűleg nem csupán munkájának terjedelmi korlátái késztették arra, hogy a tarsolyában őrizzen még több, a Szilády- képet ennél is jobban árnyaló megállapítást. Hiszen önmagában önálló kötetet kívánna, erre céloz a szerző is, Szilády munkáinak ismételt, gyűjteményes kiadása vagy levelezésének sajtó alá rendezése. De ugyanígy részletvizsgálatokat igényelne a kiskunhalasi kortársi környezet, e kisvárosi — nyugat-európai értelemben inkább nagyfalusi — társadalom szövevényes viszonyrend- szere is. Bognár Zoltán műve elérte célkitűzéseit, sőt sok tekintetben túlhaladta azokat és újakat adott. Remélhetően a szerzőnek valamiképpen lehetősége, ideje és energiája lesz ezután is a Szilády- kutatás folytatásához. Természetesnek tartom, hogy más, kisebb-nagyobb kérdéseket is felvethetnek az egyes szakproblémák iránt érdeklődők. Véleményem szerint azonban az esetleges kritikai megjegyzéseket feledteti a kötet teljességének hatása, a genetikai elemzést központba állító következetes szándék és megvalósulás, s maga a stílus. Nagyon hasznos Szilády nyomtatásban megjelent munkáinak közlése, habár hangsúlyozza a szerző, hogy előfordulhatnak még kisebb cikkei. A képanyag jól illusztrálja: Halas Szilády Áront, legnagyobb szellemét nem feledte el. A névmutató, pontatlanságai ellenére, jó szolgálatot tehet a tájékozódásban. Ha valami, akkor Bognár Zoltán kötete több nyomdai precizitást érdemelt volna. Minden bizonnyal közös bánatunk: ez a gazdag tartalmú könyv a hibás kötés miatt néhány lapozás után szétesik. (Budapest, 1987. Kiadta a Kiskunhalasi Városi Tanács Művelődési Osztálya.) Ö. Kovács József 95
