Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 10. szám - Bibó István életrajzához; Levelek, dokumentumok (Közreadja: Lengyel András)

megrendítő (munkaszolgálatos) levelének tanúsága szerint 1940 végén jegyezkedett el. Természetesen állandóan eljárt az egykori Művészeti Kollégium rendszeres havi összejöveteleire is, ahová én nem voltam hivatalos. Nem tudok róla, hogy szakirodalmat fordított volna Feri számára, de ez egyáltalán nem valószínűtlen; csak éppen fogalmam sincs róla, hogy ki tudna erről közelebbit mondani. Talán Majláth Jolán.

Ennyit tudok kérdéseidre mondani, de azt találom jónak, hogy egész levelezésünket lekül- döm neked. Egyrészt ugyanis sem időm, sem kedélyállapotom, sem technikai felszereltségem nincs levélkivonatok vagy -másolatok készítéséhez, másrészt Te bizonyosan jobban tudod, hogy ezeket milyen szempontok szerint kívánjátok csinálni. Viszont Téged személy szerint megterhellek azzal a kéréssel, hogy az ügyet ne add tovább senkinek, hanem először is szánj egy délelőttöt vagy délutánt a levelek átnézésére és a kivonatok vagy másolatok irányítására, illetőleg kijelölésére. Másolat vagy xerox csak egészen tüzetesen körülírt levélrészletekről készüljön. Különösen kérlek, kezeld nagyon kíméletesen és idegen kezeken való hányódástól megkímélten az 1936. aug. 17-i levelet, melyben egész alkotóképessége felől mélyen kétségbeesik, holott valójában csak éppen egy évvel vagy félévvel lemaradt témáikat s helyüket inkább megtalálni látszó barátai mögött (hol voltam én valójában a helyem megtalálásától?): az 1938. okt. végi levelet, melybe ceruzazárójelekkel megjelöltem azokat a más embereket érintő éles megnyilatkozásokat, melyeket nem látok indokoltnak sok kézen forgatni, pláne sokszorosit- tatni; végül az 1940. decemberi munkaszolgálatból irt levelet; s ne engedd hányódni azokat a leveleket sem, melyekben a jelen ügy szempontjából túlzott hangsúly van az én személyemen. A levelek idősorrendben vannak, de erre tragikusan vigyázni nem kell, mert a sorrend könnyen helyreállítható.

A levelekben az egész Béla benne van: humora, öniróniája, fellelkesedésekre és csüggedések- re való hajlama, éles figyelő és ítélő készsége, mindenekfelett pedig páratlan baráti hűsége. Ezért is kérlek, vigyázz rájuk.

Nagyobb mennyiségű levél még két helyen képzelhető: Ortutay Gyulánál és Majláth Jolánnál. Persze, azok is olyan levelezések, mint a velem való: nem szüntelen levelezés, hanem csak a többnyire rövid távollétek, külföldi vagy honi utak idejére szorítkozó. Nem tudom, hogy ismered-e kettőjüket, de Ortutayval való konzultálás nélkül egy ilyen munka nem lehet teljes, mert ö egész életében legalább olyan intenzív kapcsolatban volt Bélával, mint én, sőt köztük ott volt a Művészeti Kollégium és az azt megelőző Tanyai Agrár-Settlement plusz közös munkája és élménye. Ha nem ismered őket, akkor mutatkozz be igen tüzetesen, úgyis mint kandidátus és Feri osztálytársa és jóbarátja, akit ők azért nem ismernek, mert mikor mi vidéki diákok voltunk, akkor Te Pesten voltál, utóbb pedig fordítva. Nem tudom, hogy rám olyan nagyon hivatkozz-e, mert én voltam az, aki mind Bélát, mind Ferit a „kelleténél antimarxis- tább irányban igyekeztem hangolni”; ha viszont tőlük is el akarod kérni a leveleket, akkor mégis csak jó elmondanod azt, hogy én is odaadtam, és pedig Téged személyesen megterhelő ilyen és ilyen szigorú feltételek mellett. Vigyázz arra, hogy Melly néninek meg ne említsd, hogy Ortutayval levelezel, mert ő halálos haragot tart Ortutayval nem annyira megbocsáthatatlan vétkek, inkább kisebb figyelmetlenségek és nyegleségek miatt. Viszont Ortutay éppen ezért minden alkalmat megragad, hogy Béláról és a Reitzer-családról jót mondhasson, tehát elképzelem, hogy egészen készséges lesz veletek szemben; csak éppen arra vigyázz, hogy ebből nehogy részéről valami nehezen visszautasítható előszó vagy megemlékezés legyen a műben, mert ez viszont Melly nénit mélyen elkeserítené.

A két 1939. szeptemberi levél tanúsága szerint Béla akkor Genfiben volt. Pontosan nem tudom, hogy milyen szerv megbízásából és milyen szervnél, de valószínűleg az itteni megbízó a Kér. Kamara, az ottani fogadó szerv pedig a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet volt. Szeretett volna valamiféle tartósabb tanulmányi, ösztöndíjas vagy dolgozó elhelyezkedés után körülnézni, de nem sikerült.

Volt Bélának egy nagy fordítása is, azt hiszem Gleichen—Ruswurm: A barokk. Erről van valami utalás a levelekben, de csupán per ,fordítás”.

1930-ban 19 éves korában egy Szegedi Symposium nevű, a Prometheus-nyomdában megje87