Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 10. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (V. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)

Az Observer című hetilapnak adott nyilatkozatomból: Nálam a szüzsé, a forma, a hangulat csak írás közben alakul ki. Amikor leülök egy tiszta papír elé, semmit sem tudok, még nem tudok semmit. Minden csak ezután kezdődik. Kicsit leegyszerűsítve azt mondhatom, hogy annak a terjedelme, amit leírtam, az írógép mellett eltöltött idővel mérhető.

Ha nagy hatást akarunk elérni, ki kell választanunk egy tárgyat, s e köré kell szerveznünk az egész képet. Határozottan kell szelektálnunk. Itt van pl. Proust lámpája, ahogy szolgálója mesél róla: „sosem láttam Proust urat másként, mint az ágya mellett álló lámpa fényében” (Stanislaw Balihski „Felvonásközök” c. könyvéből). Ez nagyon plasztikus kép, megmarad az ember emlékezetében.

Rengeteg a japán turista. Szaladgálnak, fényképeznek, jegyzetelnek. Mindent komolyan, kissé elfogódottan néznek. A legnagyobb figyelemmel hallgatják az idegenvezető magyarázatait. Szorgalmas, sőt, áldozatos turisztika ez, nem ismer pihenést.

Egy szép részlet Charles Peguy verséből:

„Lelkiismereti számvetéseitek és vezekléseitek ne belső feszültségek és makacs hátratekintések, hanem megkönnyebbülések legyenek!”

Mi mindannyian: itt látunk valamit, ott hallunk valamit, és máris tovább, tovább! Jön a következő utca, a következő város, hömpölyög a tömeg körülöttünk, mint egy nagy folyó, arcok villannak föl egy pillanatra, majd eltűnnek, mint a hullámok — mindig újabbak, s mégis ugyanazok; szüntelen villódzás, elvonuló képek a szemünk előtt, amikor autón utazunk, tévét, filmet nézünk, színes magazinokat lapozgatunk. Hogyan állíthatnánk meg a világnak ezt a véget nem érő show-ját, hogyan ülhetnénk le egy fa alá gondolatainkba merülve?

(King Vidal mondja a Le Nouvel Observateur-nek adott interjújában: „Voltak idők, amikor egy hajóút során rengeteg érdekes emberrel lehetett megismerkedni. Akadt idő a beszélgetésre, ismerkedésre, barátkozásra. Ma már nem lehet ismerkedni. Mindenki repülőn utazik. Az emberek gyorsan mozognak — jobbra, balra, de sosem mélyre.”)

Szobámban (Basel Street Hotel, 276. szoba) éjszakánként az olimpiai közvetítéseket nézem Los Angelesből. A színes bőrűek dominálnak, mindenekelőtt a feketék (nóta bene: a fehér nem szín? — a fehérek is színes bőrűek). Tíz év múlva az olimpia a harmadik világ rendezvénye lesz.

A 4x 100 méteres váltó győztesei állnak az emelvényen: USA, Jamaica és Kanada. Tizenkét futó három országból, de mind feketék — mintha a Középafrikai Játékokon volnánk!

Még egyszer az olimpia: a versenyzők arca közelről, a start előtti pillanatokban. Koncentrálás. Ez dönt el mindent. Az összpontosítás képessége. A teljes figyelem, az összes energia egyetlen pontra, egyetlen cél érdekében történő koncentrálásának mértéke.

47