Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Szőcs Géza: Kitömött utcák, hegedűk (kisregény-töredék)
U tószó Előszót kellene, vagy utószót. S még azt sem tudom, ez a szöveg hogyan és mikor Erdélyből. Hogyan is jutott ki? Bollobás Enikő vitte volna? És vajon hányban írtam? Kolozsvárott az Utunk 1981 tavaszán közölt belőle részleteket; köztük a regény utolsó fejezetét is. Vajon hol lehet a teljes regény, milyen pincében, szekrényben, páncélszekrényben? Vajon olvasgatják-e esténként azok, akiknél ott a teljes kézirat? E kérdés olcsó és hiú is, de meg nem kerülhető; hiszen ha nem remélhetném, hogy valaki olvassa, azt kellene hinnem, hogy hiába írtam; és lehet, hogy tényleg? Az utószónak most arról kellene szólnia, hogy miről szólt a regény. Dehát az utószó csak a regényről szólhat; nem pedig arról, hogy a regény miről szólt. A regény: önmaga, el nem mesélhető. Majd megkerül egyszer a hiányzó kétszáz oldal is. Talán épp ez a töredék fogja előhívni őket. Biztos, hogy előkerülnek. Igaz, hogy akkor éppen más dolgokkal leszünk elfoglalva. Nem regényekkel. Most újraolvasom ezt a néhány sort, és érzem bennük a hamis nyugalmat, mely mögött ott a szorongás: és mi lesz, ha soha soha többé nem kerül elő a regény? Ki fogja megírni, hogy mi lett a szirénnel? S hogy hogy néztek ki a megtalált tündérek? S hogy mi köze Trójának, Rhodosznak és az észak-olasz tó vidéknek Erdélyhez? Sz. G. Csomakőrös 32
