Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Szőcs Géza: Kitömött utcák, hegedűk (kisregény-töredék)
24. A BEMONDÓNŐ Egyszer érdekes eset történt velem. 1973 nyarán Matthias H. nevű barátommal — ő most egyetemi tanár Bonnban — elindultunk valamerre; csak úgy, autóstoppal. Mentünk, mentünk és egyszer csak megérkeztünk Oasszonyrétre. Matthias H. ismert valakit a faluban, és beállítottunk oda: esteledett. Az illető — az óasszonyréti — nem volt odahaza; ezzel szemben egy vendégre leltünk a házban, egy budapesti ismerősre. Az ismerős, úgy tűnt, örül nekünk: kegyetlenül unatkozott ugyanis; a rádiója már napokkal ezelőtt elromlott, esen az eső, a faluban nem ismert senkit, így hát jól fogott, hogy van kivel beszélgetni, velünk. Csakhát nem ismert, honnan tudhatta volna, kik vagyunk, milyen átkozottak. Bemondónő volt a Kossuth rádiónál és az érdekelte, mi történt a nagyvilágban azóta, hogy nem tudja hallgatni a készülékét. Ez tulajdonképpen szakmai kíváncsiság nálam — mosolygott ránk. Merthogy bemondónő volt. — Hát lássuk — kezdte Matthias — azt még tetszett volt hallani, a kaliforniai földrengést? — Ó! A Szent András-árok? — Igen. De tizenhét perccel előre sikerült jelezni, úgyhogy viszonylag kevés az áldozat, nyolcezer körül. . . — És amikor Chilében beütött az ellenforradalom, még jó volt a rádió? Ezt én kérdeztem. — AZ ELLENFORRADALOM?! — Igen. Allendét lelőtték. A hadsereg átvette a hatalmat. — Minden percben kitörhet a polgárháború. A bemondónőt kiverte a veríték. — Istenem, ez igaz? — Igen. írtam is egy verset Allendéről. Akkor még nem voltam híres, a nőt nem érdekelte a vers, amelyet persze hogy meg sem írtam, nem volt miért, Allende élt. Másnap tovább utaztunk, aztán három héttel később bekapcsoltam a rádiót. Híreket mondtak. És hallom ezt az én óasszonyréti ismerősömet, a bemondónőt, hogy Chilében ellenforradalom, Allendét lelőtték, a hadsereg átvette a hatalmat, polgárháború fenyeget. Első pillanatban azt gondoltam: talán csak nem amiatt mondja ezeket, mert most érkezett haza és készpénznek véve a tőlem hallottakat. . .? Dehát elképzelhető ilyesmi? A létező világ nem egyéb, mint döntés lehetséges világok között. 25. A LEHETŐSÉGEK A létező világ nem egyéb, mint döntés lehetséges világalternatívák között, ezt mindenki tudja. Úgy kell elképzelni, mintha a világ cseppfolyós, de azért kellőképpen sűrű, összetartó anyagának (ilyen a nyers tészta vagy az olvadó gumi) egy zöld csapból előtörve megvolna a lehetősége rá, többféle különböző formába átömölni. Azt, hogy végül is milyen forma fog megtelni és melyek maradnak 21
