Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Szőcs Géza: Kitömött utcák, hegedűk (kisregény-töredék)
— ... Hát még nagyon sok őszinte dolgot mondhattál volna el, de te éppen erről. . . — Lehet, ugye, hogy . .. például nincs kizárva az, hogy a kommunista rendszerek iránt valamelyes szimpátiát táplálsz. Nincs kizárva. — És ennek mi köze Montag Anikóhoz? — Semmi. És ezeknek a problémáknak nem is lehet köze a politikához. — Na de akkor . . . Montag Anikó? — Nézd, találtam egy nyomot valakinek az életéről... aki nem közömbös. Mert védtelen, mert magyar, mert segítségre szorul. . . — Szorult! De mikor! Több mint húsz éve. Ma már nem tudunk segíteni rajta. Még azt sem tudjuk, hol van. — De mégis foglalkoztat. .. — Persze! És ha ezt a naplót nem mostanában találod meg, hanem akkor . . . — Érdekel téged, több mint érdekel, egyszerűen érzem, hogy . . . hogy ez . . . hogy valamit is .. . — Gondolod, hogy fogunk valaha Montag Anikóval találkozni? — Én bizonyos vagyok benne. — Én is. Elköszöntünk, de utána még rákérdeztem: — Mégsem derült ki — olyan homályos vagy sokszor — mi köze mindennek ahhoz, hogy én mit gondolok a kommunista rendszerekről? — Nézd ... — És azt még külön meg kell vizsgálni, hogy ez igaz-e vagy sem. — Gondolod, hogy ez jelent valamit? — Hogy igaz-e vagy sem? — Hogy az ember megvizsgálja vagy nem vizsgálja meg. Nevettem. — Persze, hogy nem jelent semmit. A lakás nem volt tágasnak mondható. 21. A LAKÓK A lakás nem volt tágas, bár házigazdáim eredetileg szép nagy építményt mondhattak a magukénak kerttel, mindenféle gazdasági épülettel. Hóstátiak voltak. Egy ideje azonban lakókat fogadtak a házba. Nem felebaráti szeretetből: ezek a gazdaságban segédkeztek. És mivel a lakóknál mind több gyermek született, ahogy telt az idő, rokonaim egyre inkább összeszorultak a ház kedvezőtlenebb fekvésű szögleteibe. A pereskedés csak annyit eredményezett, hogy rokonaim elvesztették kis háztáji gazdaságukat is, amely most a lakóké lett, s a dolgok jelenlegi állása szerint rokonaim örülhettek, ha megúszták a karhatalmi kitelepítést, s annak is, ha a lakók engedték őket dolgozni a gazdaságban; ami egyébként a lakók érdeke is volt, mert ők maguk nem bizonyultak annyira ügyes kertésznek, mint a rokonaim, akiknél ez évszázadok óta és hozzáértéssel gyakorolt mesterség volt. Az ajtófélfára valamelyik nagyapa kiszögezett néhány sort egy görög eposzból. A húsz év utáni hazatérésről: „azt hittétek, hogy már sose térek / Trója alól haza én, hát így nyírtátok a házam, / még éltem s feleségül akartátok feleségem”. 19
